Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

1967 novemberében került az Ipar- művészeti Múzeum ötvös restaurátor-műhelyébe az Esterházyak két ezüstözött karosszéke, restaurálásuk azóta is folyik. A fenyőfából készült, késöreneszánsz székeket domborított sárgaréz lemezek borítják. Ülőlapjuk bíborvörös, aranyvirágos bársonya szinte teljes egészében elpusztult. A négy hasábos lábat elöl és hátul magasabban szélesebb, oldalt pedig alacsonyabban keskenyebb virágos vert-dombormflvű merevítők kötik össze. A párna alatti kávarészen bojtos, Illetve rojtos motl- vumsor fut körbe. A függőleges kartámasztó hajlított, a vízszintes sima. A háttámla íveken felmagasodó, két szélén esztergályozott, lapított kis taggal, középen nagyvirágos levelek közé komponált Esterházy-címerrel. Sajnos, az ötven darabra törött székek fája elkorhadt, a bádoglemezek erősen behorpadtak, megsérültek; restaurálásuk nehéz és aprólékos munkát igényel.

280 éve, 1687. december 8-án kapott Esterházy Pál nádor hercegi rangot Habsburg Lipóttól. Ekkor már öt éve Magyarország nádora, jelentős szerepet vállal Buda visszafoglalásánál, s mindenben a Habsburgok politikáját támogatja. Az Országgyűlésben ő fogadtatja el az Aranybulla fegyveres ellenállási záradékának eltörlését, s miután kimondják az osztrák uralkodóház fiúágon való örökösödési jogát, Esterházy megkoronáztatja Lipót fiát, I. Józsefet Mindemellett Pál nádor huszonhét- ezer forintot fizet Lipótnak a hercegi cím adományozásáért... Érthető, hogy műtárgyait nagyobb gonddal őrizzük, mint emlékét.

A két ezüstözött szék leírásával először az 1721. április 21-én Frak- nón kelt Esterházy inventáriumban találkozunk. ,,Az negyedik ablakban két egy máshoz hasonló, tiszta ezüst pléhekkel merőn ki verrett vörös

ezüst arany fonállal varrott bársony vánkosos Sellye szék” állott. Innen azonban Fényes Miklós, Pál unokája Eszterházára szállíttatja több más ezüst bútorral együtt. Tudomásunk van arról, hogy Rahier intéző ,,az ezüst kerevetek egy része helyett az ezüst asztalhoz való székeket” kívánt küldeni a herceg székhelyére. A következő Esterházy herceg, Pál Antal azonban Fraknón tartózkodik többnyire, s így a díszes ülőbútorokat ismét a régi várba viteti. Jó- néhány évtizeddel később, 1858— 59-ben szintén Fraknón kelt leltárban említik a kincstárban őrzött rézbádoggal (már nem színezüsttel!) és ezüsttel bevont székeket, amelyeknek értéke ,.ötven forintok". Újabb tíz év múlva. 1868-ban a Frak- nóról Bécsbe szállított értéktárgyak listáján szerepelnek, 1876-ban pedig kiállíttatnak a magyarországi árvíz- károsultak javára Budapesten rendezett Műipari és Történelmi Kiállításon a Károlyi-palotában, az első terem északi falának középső ablaka előtt, egy vert-domborművű ezüst asztal társaságában. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztos rendelete értelmében muzeális célokra átvett tárgyak között van a két ezüstözött szék is. További sorsuk: 1944-ig letétként az Iparművészeti Múzeumban vannak, 1944-ben a Tárnok utcai palotában bombatalálat éri az egész Esterházy-kincstárat, s a megsérült műkincsek csak az ötvenes években kerülnek . a múzeumba. Azóta is szünet nélkül restaurálják őket a múzeum munkatársai.

Az Esterházy-féle fémlemezekkel készült ülőbútorokkal foglalkozó szakirodalom (Otto von Falke, Schmidt, Radischnich, Voit Pál, Oberschal Magda) a székek készíté32