Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
c 4z ember tiuitjediá jei külföldi színpadokon Madách Imre halhatatlan drámai költeménye, Az ember tragédiája meghása és megjelenése után csak 22 év múlva került színpadra Paulay Ede 1883-ban rendezte és mutatta be a budapesti Nemzeti Színházban. A dráma színpadi pályafutása itthon és külföldön is sókkal gyorsabb volt az irodalminál. Bár már 1865-től számos német fordításban megjelent a mű, az első, igazán költői fordítás Dóczi Lajos nevéhez fűződik, aki 1891- ben készült el a Tragédia fordításával. A Tragédia első külföldi bemutatása 1892-ben, Hamburgban történt. Függetlenül attól, hogy egyes német kritikusok Goethe Faustjának utánérzésével vádolták a magyar szerzőt, a darab nagy sikerére jellemző, hogy még ugyanabban az évben bemutatták a hamburgiak Bécsben is, a világkiállítás alkalmából. A bécsi előadás a hamburginak csak néhány hónappal későbbi felújítása volt, mert a főszerepeket ugyanazok játszották, de a díszletek újak voltak. Az első külföldi kdöm OTTO Alexander, az első Éva a román származású, de pályájának nagy részét a német színpadokon töltött Barsescu Agathe, az első Lucifer pedig Mylius Adolf volt. A bécsi bemutatóra új díszletek készültek, Zichy Mihály, a kiváló magyar festőművész Tragédia-illusztrációi alapján Kautsky és Rottonara világhírű díszletfestők tervei szerint és közreműködésével. Érdekes és szomorúan jellemző, hogy míg a magyar bemutató előtt Paulay Edének, a színház rendező-igazgatójának csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült a bemutatóhoz szükséges, akkor hatalmasnak számító összeget biztosítania, addig a bécsi bemutatót egy színházkedvelő magyar főúr, gróf Esterházy Miklós finanszírozta és az ő költségén készültek az új díszletek is. Bécsben azután 1903-ban, majd 1934-ben és legutóbb 1967-ben játszották Az ember tragédiáját. A legutóbbi bécsi előadás sajtóvisszhangja is azt bizonyítja, hogy a mű nemhogy veszített volna az évtizedek során vonzóerejéből, ellenkezőleg : mindig újabb és újabb szépségeket fedez fel benne a világ legkülönbözőbb színházlátogató közönsége. Igen, bátran állíthatjuk, hogy a világ legkülönbözőbb részén játszották a Tragédiát, részint színpadon, részint rádiójáték formájában, nem is szólva a fordításokról. Huszonkét nyelvre fordították le a Tragédiát, s az ismert világnyelveken kívül pl. holland, eszperantó, finn, portugál, észt és ukrán nyelven is megjelent. Krakkóban 1903-ban lengyelül, Prágában már 1892-ben csehül, Zágrábban 1914-ben horvátul adták elő a művet. Nincs helyünk és nem is feladatunk, hogy a Tragédia egész külföldi pályafutásáról filológiai pontossággal számoljunk be, csak ízelítőt szeretnénk adni arról a nagyszerű és soknyelvű munkáról, amely az egész világon kísérte a Tragédiát. Jellemző, hogy a svájci Zürichben az első világháború alatt, 1916-ban mutatták be a Tragédiát. A bécsi 1934-es előadás Évája Lil OAGOVER, a világhírű színpadi és filmszínésznő volt, míg ezt megelőzően a bécsi rádióban hangjáték formájában 1930-ban adták elő, amikor Ádám az ugyancsak világhírű osztrák színész, Raul ASLAN volt. Színészek, Írók, dramaturgok, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők fogtak össze az egész világon, hogy a magyar drámai költeményt méltó keretek között, méltó előadásban vihessék színre vagy mikrofon elé. Ha már a mikrofonról szóltunk, megemlítjük, hogy Bécsen kívül Münchenben, Prágában, Párizsban, Lausanne-ban, és New Yorkban került a mű mikrofon elé. Blattner Géza, a magyar származású és világhírre szert tett párizsi bábszínház-rendező bábszínpadra is átírta a Tragédiát és azt az „Arc-en-cie/” (Szivárvány) nevű párizsi bábszínházában nagy sikerrel be is mutatta. Idegen nyelven 15 külföldi városban, többnyire fővárosokban került színpadra Az ember tragédiája. De játszották külföldön magyarul is, részint a Nemzeti Színház külföldi vendégjátékai alkalmával, részint a szomszéd államok magyar színházaiban, magyar társulatokkal. így került a Tragédia magyar nyelven 1965- ben a kolozsvári, 1966-ban pedig a szabadkai magyar színház színpadára. Kassán 1966-ban szlovák nyelven adták elő, mindenütt nagy érdeklődés és siker kísérte az előadásokat. Méltánytalanság lenne, ha e rövid összefoglalóban nem emlékeznénk meg a Tragédia egyik legkiválóbb német fordítójáról, Mohácsi Jenőről. Német nyelv- területen a mű diadalmas pályafutását Mohácsi Jenő fordításának köszönheti. Élményszerű, költői, az eredetivel azonos gondolat-gazdagságú, a magyar 12
