Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
1 korona, $ hogy egy „különös ágy” 40 garasba kerül, amely ár vásárkor 60-ra emelkedik. Véghetetlen sorban jönnek elénk a jobbnál jobb képzettársításokat keltő ételek azon az étlapon, amelyet Gundel János uramnál az István főherceg szálloda éttermében nyújtott át az egykori frakkos pincér a vendégnek: Ostendei Victoria osztrigával kezdődik, majd császármadár következik áttört almával, fogoly lencsével, erdei szalonka croutonnal, őzgerinc olajbogyóval, továbbá rántott bárány, sertéscarré töltött káposztával, lúdmáj sauté gombával, ürübordaszelet tökkel, kismadarak hagymával és végül szerényen, az étlap alján meghúzódva: borjúpörkölt és gulyáshús. Ez a legolcsóbb. A századforduló békebeli békéje az étlapokon is tükröződik. Valóban ez volt — ahogy Gundel Imre Írja — ,, a nagy evészetek fénykora”: nem kevesebb, mint tíz fogásból álló étrendet ismertet a Kisfaludy Társaság 1903-as díszlakomájának menükártyája. Ebből az időből származik egy amerikai magyar nyelvű étlap is: Theodor Roosevelt elnök tiszteletére adták 1896-ban a newyorki magyar köztársasági klubban, amelyen az előkelő nevű ételek között a csigaleves és a paprika chicken, képviseli a nemzeti színeket, meg a sorbet á Iá Kossuth és — a káposztásrétes. A kép, ami a Drechsler bortermelő és a képviselőház vendéglőse étlapját díszíti, ismerős: az Operával szemközti árkádos épületet ábrázolja, ahol ma a Balett Intézet működik. „Rögtönös ételek” hirdeti az egyik alcím, $ benne többek közt ökörszem tojást kínál; a lap alján pedig arról biztosit a vendéglős, hogy bevásárlásait „csak fiatal hízott marhahúsból eszközli”. Nemcsak kultúrtöténeti dokumentum az étlap, hanem várostörténeti is. A század eleji Terézváros bukkan elő a pilseni sörcsarnok kétnyelvű étlapjáról, amely a turóscsuszát így fordítja németre: topfen haluska. Az induló idegenforgalmat kiszolgáló Ritz étlapján pedig franciául díszeleg a menü. fme egy az ételek közül: Morilles á la creame aux oeufs sur le plat. Ez egyetlen étel neve. A Baross Szövetség klubja pedig ezt hirdeti étlapján, önérzetesen: „Borravaló nincs, százalékrendszer!” És mit ettek — ha pénzük volt — az írók és újságírók a New York „mélyvízében”? Mirigyrózsát, andaluziei módra? Ökörbordaközt? Göbölyös rostélyost lyoni módra? Aligha. Életünk azóta felgyorsult. A túlzsíros koszt érelmeszesedést okoz, az elhájasodás próbára teszi a szivet — állapítja meg a modern orvostudomány. És különben sem érünk rá enni — úgy igazán. „Táplálkozunk” az üzemi konyhán, vagy állva kapjuk be az ételt az önki- szolgáló büfében — legfeljebb a vasárnapi ebéd őrzi a régi evés- ivásokat. Meg néhány megsárgult étlap. Fencsik Flóra ÉTELEK ts ITALOK ÁRJEGYZÉKE a»^s—<-^s— $ram időmre ft* RESTAURATION ind BIER HALLE