Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 3. szám
Azok a turisták, akik a Bükk-alja kies tájait felkeresik, Cserépfalva, Bogács, Szomolya környékén időnként belebotlanak a fülkékkel borított riolit-tufa sziklákba. Egyíkén- másikán még igen szépen, épen látszanak a 70—80 cm hosszú, 30—35 cm széles és 20—25 cm mély fülkék. Néhol azonban már csak a kivájt kőszikla Íves vagy lapos oldala jelzi, hogy valaha ott is voltak faragott fülkék. A nép ezeket „kaptárköveknek”, „köpüskőnek” vagy „vakab- lakok"-nak mondja, és mint minden régi dolgot, a török időből származtat. A sziklába vésett fülkék közel 80 éve ismertek Bartalos Gyula nyomán a régészkörökben, de a rejtély megoldása még ma is várat magára. Rejtély: kik készítették, mikor, milyen célból' Saád Andor miskolci orvos, lelkes múzeumbarát és kutató kitartó munkássága nyomán ma már ismerjük e jelenség elterjedését. Két vidéken csoportosulnak, amelyek területben és típusban is elkülönülnek egymástól. Fő centrum a már említett Bükk- alja, Noszvaj, Egerszalók, Szomolya, Ostoros, Cserépfalu, Cserépváralja, Bogács, Demjén, Kács községek határa, ahol eddig 44 kősziklán összeCserépváralja sen 315 fülkét mért fel a kutatás számára. Valamennyi között a legimpozánsabb a szomolyai vásártetői — vagy ahogy a helybeliek nevezik, — Királyszék sziklacsoport, ahol 90 fülke van. A másik csoport Budapest környékén található. Ismertek a Pomáz- holdvilágároki és az érdi fülkés sziklák. A fülkék nagysága itt kisebb és a keretvájat is hiányzik, ami a bükki területekre általánosan jellemző. A fülkék üresek, környezetük lakatlan s Így korukra, használatukra ban kerámiát, amelyek a fülkék keletkezésének legkorábbi időszakát jelzik, Szomolyán pedig olyan anyagot, amely arra utal, hogy a fülkék használata már a XIV. sz.-ban megszűnik. Ezzel az első kérdés, a mikor? — jórészt megoldódott. A készítők megnevezése már nehezebb, de meg lehet kockáztatni azt a feltevést, hogy a honfoglalókhoz csatlakozott kabar törzsek leszármazottai voltak, akik a gyümölcstermeléssel ismertették meg őseinket. A fülkék rendeltetése többféle feltevésre ad lehetőséget, amelyek köAt jfÉtíA % fülkék a sziklákon sok feltevés kínálkozott. Ahol a terep lehetőségei megengedték, megvizsgáltuk a fülkés sziklák közvetlen és távolabbi környékét. A távolabbi környék terepbejárásai bőven hoztak anyagot az újkőkortól a XVII. századig, azonban ezeket nem lehetett a fülkékhez kötni. A közvetlen környezetben pedig a talajviszonyok szabtak korlátokat a munkának, hiszen a vékony humusz- takaró alatt mindenütt riolit-sziklác találtunk. Mégis a már említett csordásvölgyi csoportnál és Szomolyán sikerült olyan bizonyító anyagot találni, ami a korábbi nagy időhatárokat leszűkíti. A csordásvölgyi fülkék alatti sziklahorpadásokban XI. századi anyagot találtunk, elsősorzül legelfogadhatóbbnak látszik a gazdasági felhasználás; ezek a fülkék koraközépkori méhészetünk emlékei. A méhész-kutatók véleménye szerint a fülkék nagysága kitűnően megfelel a méhcsalád számára és a kereteken alkalmazott lyukak is azt támasztják alá, hogy ezek fedettek voltak. A leletek tanúsága szerint kezdetben kőlappal fedték, a méhek számára kivágott nyílással — ilyet többet találtunk — és a későbbi időben valószfnűleg fa vagy vesszőajtóval helyettesítették amelynek maradványai a sziklába fúrt lyukak. A rejtélyes fülkékre nem találtunk analógiát, és a széles körű levelezés sem hozott kielégítő adatokat. Pedig már a római korban élt Columella is ismerte, hogy a méhek számára kőből, téglából, fülkével ellátott falakat építettek. Az Adria mentén, Dalmáciában, Görögországban, Spanyolországban e szokás a középkorban általános volt és az angliai National Beekeeping Museum (Nemzeti Méhészeti Múzeum) 1953- ban több mint száz méhészfalat tartott kataszterében nyilván. Ezeken a fülkék vlszintesen fekszenek, amelyeket általában idegen jövevényformának tekintenek hazánkban, szemben az álló formával, amely ősibb és előzményei az egy fából kivájt kaptárak. Ezeknek egyébként igen szép sorozatát őrzi a Nagykanizsai Múzeum, mint az erdei méhészkedés megmaradt, ritka emlékeit. A következtetett analógiák és az a körülmény, hogy a fülkék zárt földrajzi területen találhatók — azokon pedig elég nagy tömegben —, megerősíti a gazdasági felhasználás feltevését, amelyet támogat az a tény is, hogy az ásatások során sziklákba vágott vízgyűjtőket és méhitatókat találtunk. A rejtély kevesebb ugyan, de megoldandó feladat még maradt. Korek József Kaptár fatörzsből, Berzencén
