Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

Érdekes és különleges egyénisége a lengyel festészetnek Tadeus Ma- kowski, akit nemcsak külföldön, de a 30-as évek végéig majdnem hazájában is alig ismertek. Franciaországban élt, így festészetét és egyéniségét egyfajta titokzatosság vette körül, s ez csak akkor oldódott fel, amikor 1936-ban Varsóban kiállítást rendeztek müveiből. Művészete könnyed, lírai: képeiben az emberről és természetről költői képet ad, de ez a kép vallomás- szérűén a szenvedély lendületével az igaznak kifejezőjévé is nemesül. 1882-ben született Oswie- cimben (Auschwitz), 1932********************

*

Íjadén* JHakúmsku

^ ^

ben halt meg Párizsban. Középiskolai tanulmányait Krakkóban végezte, a Jagelló egyetemen filozófiát is tanult, majd a Művészeti Akadémiára iratkozott be, s ott Jozef Me- hoffer és Jan Stanislawski voltak mesterei. 1908-ban Párizsba utazott, rövid tanulmányutat tett Hollandiában és Belgiumban, de a francia fővároshoz érzett vonzalma hamarosan visszavitte Párizsba. Ott Puvis de Chavannes

(1882—1932)

******

hatása alá került, ezt mutatja egyik legszebb festménye: „Krisztus

megkeresztelése” is. Az ezüstös tompa színek skálája, a kialakult formák, lírai mozdulatok a nagy előd műveinek hangulatát idézik. Közvetlenül Párizsba érkezése után viszont a francia festészetnek 1907-ben kezdődő irányzata, a kubizmus is erősen hatása alá vonta. E hatás leginkább csendéletein és figurális képein érezhető, amelyeken nem a látott, hanem az elképzelt összefüggéseket ábrázolja. Érdekes megfigyelnünk, hogy a színek festője miként lesz a kubizmus híve. Naplójának szavai beszéljenek erről: „Van a kubizmusban olyan érték, amelyhez minden festőnek el kell érkeznie, aki érzi a formát. Mindaz, ami csak színnel van komponálva forma nélkül, nem festészet.” A Salon des Indé- pendents-ban — mintegy az előbbiek igazolására — 1913-ban néhány kubista képét ki is állította.

Az első világháború kitörése után Bretagne-ba utazott, s életének ez az időszaka lett talán legjelentősebb művészetében. Egyszerű parasztok*******

nál lakott, akiknek nemes észjárását, logikus gondolkodását nagyon megszerette. Naplójában erről is olvashatunk: „Szobámból a tengerre és egy szigetre látok. Lassanként rátérek a normális munkára. A parasztok, akiknél lakom, igen derék emberek. Este gyakran lemegyek hozzájuk beszél- geni. Szeretek velük a tűz mellett üldögélni a nagy kályha előtt. Pipázom és elmélkedem. Rászoktam az életnek erre a különös módjára.”

Érdeklődéssel tanulmányozta Brueghel művészetét, s megváltja, hogy neki köszönheti a természethez való visszatérését. Szinte gyermeki naivság- gal szemléli a világot, a natúra egyszerűségében