Múzeumi Közlemények 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 2. szám

munka résztvevőit sokkal könnyebb megnyerni a szélesebb ismereteket nyújtó múzeumi kiállítások megtekintésére, a múzeumi és egyéb ismeretterjesztő tevékenység befogadására is. - Mégis, legalább ennyi buktatót is rejt magában a mozgalom. Szabad legyen ezek közül a legáltalánosabbakra így, elöljáróban rámutatni :

Legnagyobb gondnak tűnik a megőrzés problémája. Az elmúlt években országosan szinte felmérhetetlen számú helytörténeti gyűjtemény jött létre falusi iskolákban, művelődési házakban, sőt tsz-klubokban, nem egyszer plébániákon vagy egyéb helyeken. A gyűjtők - támaszkodva a szűkebb közösségre, ahol dolgoznak - általában ragaszkodnak az anyag helyben-maradásához. Ez önmagában nem is lenne egészen rossz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen gyűjtemények általában egy-egy személy lelkesedésének függvényei. Halálozás, vagy egyszerűen elköltözés után is köny- nyen gazdátlanná válnak, s ha a tárgyak nem is szóródnak szét, feledésbe merül származásuk, ami későbbi feldolgozásukat eleve reménytelenné teszi.

Sorrendben előbb kellett volna szólni a gyűjtésről, de problémái csak a megőrzéssel együtt láthatók igazán. Fejér megyénél maradva: elméletben és gyakorlatban egyaránt elképzelhetetlen s lehetetlen a 105 községben folyó gyűjtőmunkának nemcsak a segítése, hanem még a megfelelő, folyamatos ellenőrzése is. A jószándékú, de szükségszerűen szakszerűtlen gyűjtés következtében már eleve csökkent történeti értékkel, szórványként kerülnek nem egyszer a helytörténeti gyűjteményekbe a legértékesebbnek tűnő régészeti, néprajzi vagy egyéb tárgyak.

A fentiek ellenére: a honismereti mozgalmat múzeumainknak olyan tényként kell tudomásul venniük, amely minden hivatalos elhatározástól, vagy rendelettől függetlenül is létezik. Az elmúlt évtizedekben szinte teljesen spontán módon indult meg ez a mozgalom országosan, s a Hazafias Népfront már csak a szervezeti keretet adta meg. A múzeumoknak személyi és közlekedési lehető94