Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
"Lebendiges Museum", "musée vivant", "living museum" - egyre többször előforduló terminus technicus-ok a muzeológiai szak- irodalomban. A szekularizált kultuszhely szerepét tehát új típusú művelődési központok: az élő múzeumok vették át: a közönség - az új társadalom - a maga igényei szerint formálta át a múzeumokat. Az élő múzeum eszményi típusa - jóllehet tökéletes példáját talán még sehol sem találjuk - a múzeum teljes integrálódását jelenti a társadalomban. A múzeumok újfajta integrálódásához a múzeum-idea teljes megváltozása mellett a múzeum belső struktúrájának megváltoztatása is szükséges volt. A XIX. században - a művészettörténet klasz- szikus korszakában - a nagy múzeumok egy-egy kiváló szakemberük révén a tudományos élet úgyszólván kizárólagos bázisai voltak (München, Berlin stb.). Ez a helyzet ma már nem áll fenn. A múzeumokban általában a munkatársak szervezett - egymását kiegészítő - tevékenysége dominál, sok múzeum pedig az általa összefogott kutatómunka irányításának központja. A leningrádi Ermi- tázs például széleskörű közreműködéssel szervezi anyaggyűjtő- ásatási expedícióit, s a párizsi Louvre szakkatalógusait sem a múzeum belső munkatársai készítik, azok csak szervezik és irányítják a munkálatokat. (Külső munkaerők bevonásával történik pl. antik szakkatalógusainak kiadása is.) De a képzőművészeti múzeumok anyagában bekövetkező változások is visszahatottak a tudományos munka jellegére. Attól kezdve, hogy a modern festészet, ill. a modern művészetek gyűjtése is feladatkörükbe tartozik, már sokkal elkötelezettebb munkát végeznek, mint amikor csupán a múlt emlékeinek tárházai voltak. A nagy európai klasszikus képtárak ilyen értelmű profilváltozása visszahatott jellegük és tevékenységük megváltozására is. Jól megfigyelhető ez a hamburgi Kunsthalle vagy éppen a rotterdami Boymans van Beuningen Museum életében. Nemcsak a tudományos munka struktúrája változott meg az új típusú múzeumban, hanem a restauráló-anyagmegőrző munkáé is. A restaurálás s z a kt udo mányána k rohamos fejlődésével ez már nem egyszerűen műhelypraxis, hanem a muzeologia egyik legfontosabb se23
