Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
Min is vitázunk? — Pótmegjegyzések a Népművészetünk története című kiállításhoz — Szeretnék röviden visszatérni arra a vitára, amelyet a Néprajzi Múzeum Népművészetünk története című kiállításához fűzött megjegyzéseim kiváltottak (Csilléry - Hoffmann:. Mégegyszer a Népművészetünk története című kiállításról; Múzeumi Közlemények 1972. 1.). Elöljáróban megjegyzem, hogy korábbi megjegyzéseimet csupán jóindulatú túlzással lehet recenziónak nevezni, hiszen azok a kiállításnak csak néhány vonását vették szemügyre. Hozzáteszem: megtiszteltetésnek tartom, hogy a hazai néprajztudomány e két jeles képviselője érdemesnek tartotta a velem való vitázást, hiszen az én muzeológusi tapasztalatom és gyakorlatom aligha mérhető az övékéhez. De min is vitázunk? Vitapartnereim helyesen látták meg észrevételeimet: egyrészt a kiállításból annak megmutatását hiányoltam, hogy a tárgyak a társadalmi termelés milyen színvonalán és milyen viszonyai között jöttek létre, másrészt kifogásoltam a kiállított tárgyak eredetének területi eloszlását. Ami az első kérdést illeti: konklúzióik 1. pontjában a szerzők elismerik az általam keresett rendezési elvet mint lehetőséget e szavakkal: "... vagy pedig dokumentálja (ti. a kiállítás) a művészeti alkotások létrejöttének technológiai folyamatát, nemkülönben szociális feltételeit". A rendezők nem ezt az utat választották; ehhez joguk volt. A vita mégis hozzátett a muzeologia egy fontos kérdésének tisztázásához, mégpedig ahhoz, hogy milyen követelményeket állíthatunk egy kiállítás elé. Van ugyan egy mondat e pont második bekezdésének végén, amely kissé zavar. Bízom azonban abban, hogy a szerzők szavaikkal nem 196
