Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

volna nincstelen a múlt századi Pesten, mint "valaki" a mai hidegfüstszürke világban.

Ebben van tehát - egyéb negatívumai mellett - a hibrid rendszer politikai kockázata; s ez ugyanolyan mértékben növekszik, mint amilyenben szépítgetik a kiállítás első felét. Mert végtére is az elétárt színvonaltalan rendezvényt a látogató miért ne tekintse a szocializmus fokmérőjének? Hisz a kiállítás valőban tükörkép; vagy azé, amit ábrázol, vagy azé, aki csinálta.

XXX

Ezek a hibatipusok már évek óta elméletileg leküzdötték. Foglalkozni kell velük azonban,mert ennek ellenére szinte rendszeresen felbukkannak. Az elvi tisztázás igen lassan hozza meg gyümölcsét, s a helyes rendezési felfogás és a jó úton haladó gyűjtőtevékenység sikere még csak részleges. Hol elismerik őket s nem követik, hol követik valamelyest, anélkül, hogy elismernék. Pedig ennyi idő után kevés az, hogy egy és más beszivárog a gyakorlatba, mert már az eredeti elképzeléseinknél is messzebbre kellett volna jutnunk.

Néhány sorban nem lehet kifejteni, hogy meddig. Itt csak utalok rá, hogy a legjobb kiállításaink is statikusak, holott a mozgás korában élünk. Ezt spontán figyelembe is szokták venni, s innét a sok mozgó-mozgatható eszköz a kiállításainkon. A legtöbbjük azonban önmagában mozog és nem a társadalom mozgását érzékelteti. Tulajdonképpen inkább a műtárgyhiány pótlására törekszik, holott ez a pótlás megszünteti a múzeumi jelleget. S ha a környezetéből és használatából kiemelt tárgy dekoratív kipreparálását az új-legújabbkori kiállításon meddő iparkodásnak minősítjük is, tárgyakkal - bőségesen rendelkezésre álló választékból merítve - és tárgyak megfelelő csoportosításával vagyunk csak képesek érzékeltetni az élet dinamikáját. Ezáltal kell élővé, a történelmi mozgást rögzítő tükörképpé tenni kiállításainkat .

Garai Tibor

Egyedülálló bélyegsor Leninváros 1919. aug.2.-i postai pecséttel. (Garai Tibor szerzeménye. Foto: Szemenyei Tivadar.)

144