Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
nyos gárdájának, valamint adminisztratív és egyéb személyzetének munkája nincs kellően összehangolva, nem tisztázott egymáshoz való viszonyuk, hatáskörük. Különösen érezhető jelenség ez a tanácsosítás - a múzeumok korábban oly gyér személyzetének megnövekedése - óta. A gyors létszámbővülés adminisztratív vonatkozásban azzal járt, hogy a gazdasági ügyintézés elbürokra- tizálódott, önálló hivatalként foglal helyet a múzeumban, nem érzi, hogy működése csupán függvénye a múzeum szaktevékenységének, s hogy annak csak segítésére és nem befolyásolására hivatott. Munkakörének hivatalként való felfogása miatt a gazdasági apparátus a tanács képviselője a múzeumban és nem a m ú z e u m képviselője a tanácsnál. Ennek a felfogásnak káros voltára szükségtelen példákat idéznünk, mert az alapképletből minden kiolvasható. A gazdasági-adminisztratív részlegnek a múzeumon belüli függetlenedési törekvései sok helyen gyakran oda is vezetnek, hogy a muzeológusoknak kell olyan feladatokat ellátni, amelyek jellegüknél fogva a gazdasági-adminisztratív részlegre tartoznak. A létszámában is bővülő együttes tehát nemhogy tehermentesítené a szakmai részleget, de annak munkaidejét, energiáit is nem k-is mértékben leköti indokolatlanul, mert megfigyeléseink szerint a megyei múzeumoknak nincsen olyan szerteágazó ügyvitelük, hogy azt a már meglévő gazdasági és adminisztratív apparátus jobb munkaszervezéssel önmaga is ne tudná elvégezni. Ezeknek az anomáliáknak a felszámolásához hasznos segítség lenne, ha - az új gazdaságirányítás szellemében - a vállalatokéhoz hasonlóan a múzeumi hálózat adminisztrációját is szakértők vizsgálnák meg, s tisztáznák hatáskörét, leterhelésének mértékét . 5) Alapvető fontosságú teendő a terv védelme a napi igényekkel szemben. Ennek legfontosabb feltétele a szigorúbb munkafegyelem, amely elsősorban a múzeumon múlik, nem a tanácsokon. A nem tervezhető igények számára lehet keretet hagyni a tervben; kielégítésükkel ilyenkor nincs is probléma. A nehézségek 107