Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
hosszú időn át képzeltük, s kivált nem áll az, mintha a hazai művészet és a művészi ipar általában a külfölditől alig különböznék, ellenkezőleg, minél jobban felkutatjuk a múltnak reánk maradt művészetét, annál inkább arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a művészet minden ágát - amennyiben ez egyáltalán előfordul - minálunk is specziális szellemben művelték; csak mi nem láttuk meg mindig, miben áll ez a sajátos jelleg." Feltehetően e tétel bizonyítása okából fordult elsősorban a magyar történelem régmúltját dokumentáló tárgyi emlékek feldolgozásához, hiszen az ugyancsak ez idő tájt megjelent más írásainak, elsősorban a Művészeti Iparban publikált cikkeinek kulcskérdése a korabeli iparművészet problematikája volt. Tevékenysége egyébként szorosan kapcsolódott a múzeum gyűjtő, feldolgozó funkciójához is. A szinte évről évre kiadott beszámolóiból hű és pontos képet kapunk a múzeum legújabb szerzeményeiről. A pontos, precíz, a szükséges adminisztrációt sohasem kerülő, a lényegest mindig megjegyző, megörökítő Radisics Jenő olyan levelezést hagyott hátra, amely a gyűjtemény provenienci- áját számon tartja. + + + Radisics Jenőt az iparművészeti muzeologia egyik megalapozójának, úttörőjének tekinthetjük. Szinte pályakezdésétől hangoztatja, hogy az Iparművészeti Múzeumra nemes hivatás vár; a nagyközönség igényeinek, Ízlésének fejlesztésén túlmenően a múzeumnak szolgálnia kell az iparművészeti szakképzés céljait is. Az Iparművészeti Múzeum Radisics idejében, az 1880-as évek elején még fejlődésének kezdeti szakaszában volt. Ezért Radi- sicsnak mindenekelőtt a meglevő anyagot kellett rendeznie, leltároznia, raktároznia, nyilvántartásba vennie. A múzeum korai leltárkönyvei mindmáig bizonyítják azokat a próbálkozásokat, törekvéseket, melyek a megfelelő nyilvántartási, leltározási szisztéma kialakítására irányultak. A legkorábbi leltárkönyvben alig található leírás, a tárgyak azonosítását a tárgy rajza szolgálja. A rajzok rendkívül pontosak, precízek, a tárgyak 32
