Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 1. szám
A kőemlékeket súlyuknál és méretüknél fogva konzolokra rakni nem lehetett, szögvas-lábakra állításukat pedig kerülni igyekeztünk,mert ez esztétikai szempontból igen vitatható megoldás, de esetünkben a köveknek egymás fölötti sorokban való elrendezését is akadályozta volna. A téglafalba beépített kövek szép látványt adnak, és a térhatás szempontjából - is a legtöbbet nyújtják. E megoldásnak hátránya is van: egyes esetekben a kő egy része nem látható, ami például gótikus nyíláskeret-töredékeknél zavaró is lehet. A mutatós kiállítás - amelynek rendezőkönyvét egyébként Hellebrandt Magdolna készítette - hosszú évek óta udvaron heverő kövekből és egy szenespincéből jött létre.A hozzávezető régi lépcső, a kezdetén egy korabeli barokk kőkerettel, a lejárat oldalfalába vágott fülkék, amelyekben súrolófénnyel megvilágított kétszázéves váci bélyeges téglákat "helyeztünk el, igen jó hangulati előkészítést adnak a kőtár látványához. Stefaits István 89
