Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
tikai technikájára, a mennyiségi vizsgálatokra egyaránt. (Vö. Kulcsár Kálmán, Századok, 1970. 564.) Az egyéni szokások az egyént egységesítik, alkalmazkodásra alkalmas társadalmi egységgé teszik, képessé teszik ötletszerűen jelentkező cselekedetei tervszerű előidézésére és egybeillesz- tésére, koncentrációjára. A közszokások kisebb-nagyobb ember- csoportokat egyeztetnek egymással és így teremtik meg a társadalom rendjét. A rend: az egyének és kiscsoportok megszokott, célszerű, szükséges összefüggésének megteremtése társadalmi méretekben is, nemcsak a kisközösségek mindennapi életében. Az ismétlődő cselekvések célszerű véghezvitele a legtöbb esetben kellékek segítségével történik. A fizikai munka legegyszerűbb kellékei a szerszámok, a szellemi munka legegyszerűbb kellékei a képek, az érzékelések tükröződései az agyban, és a képek jelei, a hangok. A beidegződött gyakorlat, a gondolkodás az absztrakt fogalomtól állandóan visszatér az észleléshez, hogy rátaláljon a fogalom, az absztrakció érzékelési bázisára, a fogalom érzéki kezdeteire. Ez a tevékenység látszólag biológiai üresjárat, mert az absztrakció és a fogalom egybehangolása során az észlelés instrumentuma, az agy maga is átalakul: új sztereotípiái keletkeznek. A gyakorlat elsősorban a mechanikus cselekvést igényli, nem a logikus gondolkodást. Alkotó jellegű gondolkodásra, a sztereotípiák információs alkalmazására csupán .egy esetben kerül sor: ha a környezetben, a környezethez való alkalmazkodásban olyan változás következik be, amelyet az agynak újonnan kell kidolgoznia a sztereotípiáik időleges kikapcsolásával. Ezek az ihlet pillanatai. A jelenkor tárgyi emlékeinek muzeológiai távlatát a mai tudatszint hagyományrendszerének és hiedelemrendszerének ma is élő biológiai rétegei képezik. Ezért a mindennapi élet folyamatában a munkáshagyomány mind a kulturális (közművelődési) integrációnak, mind a gondolkodásnak, a tudományos differenciációnak élő bázisa. A közművelődés folyamatában ennek az élő bázisnak mind az antropomorfikus, mind az antropocentrikus világkép mozgásjelenségei egymást kiegészítő jellegűek. A kétféle világképnek az íráson-olvasáson alapuló hagyományos biológiai egyensúlyát a 26