Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
A munkáshagyományok és a muzeologia Az általános muzeologia az érzékszerveink segítségével a múlt részben közvetlenül,részben közvetve megismerhető maradványait, a történeti fejlődés érzékelhető emlékeit, ezek ábrázolásait, jeleit, statikusan rögzített formáit tudományosan elemzi, értelmezi, magyarázza, vagyis feltárja hajdani társadalmi tartalmuk jelenkori lényegét, ma is élő és érthető hagyományát. Köztudott, hogy a hagyományok genetikailag az ember munkás életének részben teremtményei»részben termékei, vagyis mind a természeti, mind a társadalmi fejlődés aktív elemei; anyagiságu- kat, statikus jelenségeiket mindenképpen társadalmi mozgásuk determinálja. Hetés Tibor figyelemreméltó muzeológiai fejtegetései szerint (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményei 1970. 1.) a társadalmi mozgás, a történeti fejlődés hagyományos fogalmai absztrakciók, ezért mint nyelvi jelenségek nemcsak a valóság érzékelhető elemei, hanem az emberi lényeg, a társadalmi cél eszmei tartalmai is. A marxista filozófia ■ oldaláról a fogalmak anyagi jelenségek (hagyományok) és mozgási jelenségek (tükröződések) is. Genetikailag az absztrakciók az egyén alkalmazkodásának a dialektikáján alapulnak. Az egyéntől függ saját lpte ellentétének, léte mindkét végletének - lenni, vagy nem lenni - mind természeti, mind társadalmi érvényesülése. Ezért a gondolkodás során az e- gyén saját létéhez viszonyítja mind belső világa, mind külső világa azon információit, információs tartalmait, információs halmazait, amelyeket érvényesülésük különböző aspektusaiból hol világképnek, hol életmódnak, hol világnézetnek nevezünk. A tár15