Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

Érdy János emlékezete

Nagy megtiszteltetés magyar régész számára, hogy emlékezhetik arról a sokoldalú férfiúról, Érdy Jánosról, aki 100 évvel ezelőtt, a szak nestoraként fejezte he új utakon járó, sok megállapításában ma is helytálló, gazdag tudományos munkásságát.

Nem volt könnyű feladatuk, azoknak a késői utódoknak, akik ezt a kiállítást úgy rendezték, hogy a lehetőség adta szűk keretek között is hú keresztmetszetét adja ennek a több mint félévszázados munkának, amelyből a jogbölcselet, a jogtörténelem, a magyar őstörténet, a történelem és akkori segédtudományai: az oklevéltan, a pecsét- és címertan, a felirattan, az éremtan, a műtörténelem, a régészet - az ősrégészettől a magyar középkorig -,a középkori magyar irodalom - a kódexek legendás világa -, s a magyar régészeti és éremtani szaknyelv megteremtésének kezdete is igényelt a maga részére.

Nem könnyű röviden beszélni egy hosszú, munkás életről; csak szedegetni lehet a terebélyes fa gazdag terméséből.

Nincs, mert nem lehet az adott körülmények között annyi tárló, ahány irányban dolgozott Érdy János, aki a családnak, az egyszerű halászember-őse által Belgiumból még a XVIII, század végén a Duna melletti Szobra hozott Lutzenbacher nevét, egyik 1847-ben közzé is tett eredményes ásatásának színhelyéről, két évvel a Nemzeti Múzeumba történt kinevezése után, 1848-ban cse+Meşnyito beszéd.Elhangzott az Érdy János halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett emlékkiállítás megnyitóján, 1971»május 8-án.

5