Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
A műemlékvédelem néhánv kérdéséről A műemlékvédelem egyik sajátos, állandóan visszatérő és sokat vitatott kérdése a történeti emlékanyag, a műemlék - az elmúlt korok művészeti értékei, emlékei - és a társadalom - a hétköznapi ember - kölcsönös kapcsolata,egymással szemben pozitiv - megértő- vagy negativ - ellentétes - magatartása. Ez a kölcsönös kapcsolat elsősorban a társadalom és a műemlékvédelem közös, s egyre nagyobb mértékben jelentkező történeti szemléletében és a művelődési igényekben jelentkezik. Mindennapi életünkben ugyanis számtalanszor élünk azzal a jogos, vagy jogosnak vélt követelménnyel, hogy a személy szerint közelebbről,vagy jobban ismert történeti emlékanyag - műemlék - megmentése társadalmi - közösségi -, tehát végső soron állami feladat. Sokszor azonban azzal a be nem vallott, bár nagyon is tudatos elgondolással jelentkezünk, amely a pusztuló, a helyreállitásra szoruló műemlék megmentését a közösség, a társadalom közvetlen és tevékeny közreműködése és anyagi hozzájárulása nélkül igényli, s nem ismeri, vagy nem veszi figyelembe a műemlékvédelem tervszerű kötelezettségeit, a jelentősebb vagy nagyobb igényű feladatokat, a folyamatos lehetőségeket, s nem utolsó sorban a gazdasági adottságok könyörtelen és szinte minden esetben szűk kereteit. A hétköznapi - a kisvárosi, a falusi - ember, legyünk őszinték, sok esetben értelmetlenül áll egy-egy műemlék előtt, mert számára vagy ismeretlen, vagy kevésbé érthető értékeket foglal magában. Elsősorban a nagyvonalú, a monumentális emlék, a romantikus jellegű, festői, s általában bizonytalan esztétikai értékű és jellegű emlékanyag ragadja meg a képzeletét. A közismert és népszerű történeti alkotások mellett,elsősorban az egyházi jellegű emlékanyag, valamint a romantikus emlékeket felidéző várépitkezés vonzza az érdeklődőket. A csodálatos eszter83
