Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
kétablakos, gerendás mennyezetű, jól megvilágítható helység éppen úgy megmaradt eredeti állapotában, mint a ház többi része..Éppen ezért arra törekedtünk, hogy a kiállítás installációja ne módosítsa a szükségesnél jobban ennek a szobának sem eredeti hangulatát. A falak mentén elhelyezett asztali vitrinek a szokásosnál keskenyebbek, egyszerűek, kidolgozásuk butorszerü, s felettük nem tablók sorakoznak, hanem az életmű szempontjából legfontosabb dokumentumok (arcképek,., kéziratok, életképek, emlékhelyek) külön- külön keretben. Ezzel nagyjából el lehetett érni azt, hogy a látogató nem annyira kiállításon mint inkább egy költő otthonában érzi magát. Ezt segiti elő a szoba egyik sarkában helyreállított, a konyhából fűthető buboskemence és a következő szobába átvezető ajtóval egybeépített könyvespolc is, amelyen kizárólag Kölcsey korabeli, főleg 18. század végi köteteket helyeztünk el. Az irodalmi kiállítás termét egy kisebb, hosszúkás alakú szoba követi, amelyben korabeli bútorokkal és kizárólag 1812 előtti, eredeti metszetekkel köznemesi dolgozó szobát rendeztünk be.Hangsúlyozni kivánjuk, hogy ez a kisebb helység nem emlékszoba, hisz a bútorok közül csak két szék volt Kölcsey tulajdona, hanem azt a célt szolgálja, hogy a látogató konkrét képet kapjon arról, milyen környezetben élt a mult század első évtizedeiben egy gazdálkodó, literátor köznemes. Ugyanilyen módon rendeztük be a nyitott- kéményü, szabadtüzhelyes konyhát is, amelyben szintén korabeli használati tárgyakat, konyhai eszközölhet helyeztünk el, gondosan ügyelve arra, hogy ezek a tárgyak a szűkebb környék sajátosságait tükrözzék. A rekonstruált nemesi dolgozó szoba és a konyha közé egy alig négy négyzetméter alapterületű összekötő helyiség ékelődik,amelynek csupán egyik kétméteres falát lehetett kiállítási célra felhasználni. Miután 1604 október 15-ének hajnalán llmosd határában vivta Bocskai István hajduserege első győztes csatáját az elnyomó Habsburgok zsoldosai felett, ezt a falsikot használtuk fel arra, - s ezt a község is igényelte -, hogy emléket állítsunk ennek a valóban sorsdöntő eseménynek, amely végső soron a bécsi békéhez, a hajdúk szabadságához és letelepítéséhez vezetett. A falsikra helyezett álló vitrin hátlapját a .tiszántúli megyékről készült 17. századi térkép grafikus áttétele boritja, amelyen ugyancsak 44
