Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
lön igazgató vezetése alatt, több osztályra tagozódva. Az archívumon belül külön szervezeti egység a műszaki rajztár, a találmányi leirásgyüjtemény, az életrajzgyüjtemény, a térképtár, a hangemlék gyűjtemény, a képtár, sőt a fotonegativ gyűjtemény is. Minden archivális darabról leiró karton készül, amelyet a tárgyi gyűjtemények leiró kartonjaival együtt a muzeum igazgatósága mellett működő nyilvántartó csoport kezel. Az egész anyagot igen sokszempontu, szakozott, kartonra dolgozott mutatórendszer teszi áttekinthetővé. Az ismertetett példákból leszűrhető, hogy a nagy műszaki múzeumoknak fontos része az archivum és az adattár. Ezek anyaga döntően történeti jellegű. Az anyag tárolása részben tematikus, részben numerus currens szerinti, tehát vegyes. Mindegyikben külön egységet képez az un. „historia domus", azaz az intézmény saját történetének dokumentálása és a saját tárgyi gyűjtemény tudományos leiró anyaga, a kép és fényképanyag, a műszaki rajzgyüjte- mény, a fotonegativok és végül a kartonált adatanyag, amely részben az archiváliák mutatózását, részben egyéb adatok és események nyilvántartását szolgálja. Eelsorolhatnánk még néhány külföldi múzeumot, de ennek nem volna sok gyakorlati értelme;részben mert az ismertetett adattári rendszerek valamelyikét használják, részben, mert adattáruk rendezetlen és feldolgozatlan. Ez főkép a tőkés magántársaságok és ipari vállalatok kezelésében lévő múzeumokban van igy, többnyire munkaerő hiány miatt. Mint kiemelkedő kezdeményezést, érdemes még megemlíteni a drezdai műszaki egyetem Technikatörténeti Inté- z e t-ének nagy apparátussal felfektetett technikatörténeti adattárát, amely az egész emberi technika fejlődésének feldolgozását tűzte ki céljául,anyagában mégis - legalább is az elmúlt évekig - főleg a német anyagot tárta fel. Elsősorban kartonált és annotált adatok nyilvántartási rendszere, amely közvetlenül nem szolgál muzeális célt, de komoly tudományos támasza az NDK műszaki múzeumai tudományos munkájának. 91
