Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

lévő studium, s nem támaszkodik évszázados hagyományokra és tapasztalatokra, mint a néprajz vagy a régészet; Így egyelőre nem nyújthat segítséget műszaki muzeolégiánk kifejlődéséhez sem. Sőt, jelenleg inkább fordított folyamat kibontakozását észlelhetjük.

A kérdés rendezetlenségének vannak előnyei is. A szakmai és egyéb műszaki adattárak kialakulásában még módunkban áll kikapcsolni az alkalomszerüség és esetlegesség következményeit, s egységes kezelési irányelvek kialakításával még a kezdés éveiben összehangolhatjuk fejlődésüket.

Külföldi múzeumok példái

Mielőtt a feladat megoldásához kapcsolódó gondolatokat tovább fűznénk, vessünk egy pillantást néhány nemzetközileg is előkelő helyen álló műszaki muzeum adattári munkájára és felfogására.

Az elmúlt években alkalmam nyílott tanulmányozni a moszkvai politechnikai muzeum, a prágai műszaki muzeum, a kassai műszaki muzeum, a varsói műszaki muzeum, a bécsi technikai muzeum, a luzerni közlekedési muzeum, a nürnbergi vasúti muzeum, a müncheni nagy német műszaki muzeum és még néhány hasonló intézmény munkáját. Mindegyik említett intézményben igyekeztem az adattári munkában is tájékozódni. A kérdések, amelyekre feleletet kerestem, a következők voltak:- van—e archívuma, adattára a nagy műszaki múzeumoknak,- mi az adattár és mi az archívum gyűjtőköre,- milyen helyet foglalnak el a muzeum szervezetében az adattárak és az archívumok,- milyen rendszerben folyik gyűjtő és tároló munkájuk.

általánosságban mindenekelőtt azt állapíthattam meg, hogy adattára és archívuma mindegyik említett múzeumnak van. Az a körülmény, hogy ezek a múzeumon belül összevontan vagy külön szervezeti egységben működnek-e, nem elvi, hanem általában gyakorlati kérdés: legtöbbször munkaerő probléma. Miután az adattári és az archiválta munka bizonyos területeken nemcsak azonos munkamódszereket kény87