Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
©íJTúzeumi J^Irlevél gató, kíváncsi szomszéd. Mindannyian jól tudjuk, hogy a Sóstói Múzeumfaluban már egy jó ideje látható és ismét látogatható a „tirpák porta”. Most, az itt látható kiállítás anyagával a Jósa András Múzeum munkatársai arról tettek bizonyságot, hogy a Nyíregyháza környékén lévő tanyák - bár sok közülük az áldást hozó M3~as autópálya építésének esett áldozatul - mai állapotukban, az itt élők világa, sorsa és jövője miatt is fontosak nekünk. Nekünk az itt, de sokszor tőlük mégiscsak fényévekre élőknek, nekünk, akik számos együttműködővel a szétfoszlott vagy talán igazából össze sem font szociális hálót, de legalább segítő kezet nyújtunk az ott élőknek. Azoknak, akik az igyekezet ellenére is társadalmi hátránnyal élnek, de akiknek a városra szükségük van, s akikre a városnak mindenkor figyelnie kell. A Jósa András Múzeum etnográfusa, dr. Szabó Sarolta és ifjú kutató társai az elmúlt év nyarán feltáró-felmérő utakat tettek forróságban, a dűlő utakon és az épülő autópálya gépóriásai által kavart porban. Egy hét alatt a Nyíregyházától délnyugatra lévő Felsősima és Manda II. (mi már csak így, ilyen néven ismeijük ezeket!) 28 tanyáját keresték fel. Több mint 2000 fényképfelvételt, több óra hanganyagot készítettek, és az ottaniak jóvoltából a jelenkor kutatásban igencsak lényeges, de nem könnyen gyűjthető tárgyakkal gyarapodott a Múzeum - ezzel egy új gyűjteményi egység is megalapozódhat. A most és itt látható válogatásuk arról győz meg minket, hogy ezek a tanyák, ezek az emberek, ezek a (néha úgy tűnik, amolyan divatos „retró-tárgyak”, pedig csak az 1960-as évek szerénységét jelzik!) mindennapi tárgy-világok helyet kell kapjanak kulturális tudatunkban. Amelyek nélkül egyetlen nyíregyházi sem fogja tudni, megismerni és becsülni elődei valós múltját és kortársai távolodó jelenét, így önmaga lehetőségeit sem. A kiállításnak számunkra - több más olvasta mellett - ez az egyik, talán legfontosabb üzenete. Köszönet minden létrehozónak, alkotónak, kívánva a kiállítás mostani és további látogatóinak jó barangolást e városba jött tanyák és lakóik között!" A kiállításhoz hetente két délelőtt és teljes pénteki napokon viselet-készítő és népzenei foglalkozások, előre meghirdetett szakmai tárlatvezetések kapcsolódnak. Június 23-án, Szent Iván szombatján a hagyományos hétvégi mulatság, a „bursza” zárja a kiállítás mozgalmasnak tervezett időszakát. A kiállítás-sorozatról: www.neprajz.hu/madok Kriston Vízi József SZENTENDRE A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításai Síppal, dobbal, didzseriduval... 2007. november 11. A kiállítás a világ népeinek hangszereiből ad nagyszabású válogatást. Célja, hogy a látogatók megismerhessék a világ változatos hangszerkultúráját, képet kaphassanak a hangszerek hasonlóságairól, különbözőségeiről, és megismerhessék a hangszerek felosztásának rendszereit. A Néprajzi Múzeum mintegy háromezer népi hangszert őriz a világ minden tájáról. A múzeum gazdag gyűjteményét megalapozó korai nagy gyarapítások kezdettől fogva kiterjedtek hangszerekre is. Xántus János 1869-1870 közötti kelet- és délkelet-ázsiai gyűjtésének anyagát például kilencven hangszer, illetve hangszeralkatrész gazdagítja. Gróf Zichy Jenő oroszországi és kelet-ázsiai expedíciója nyomán egykor a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára került tárgyak között szintén találhatók zenével kapcsolatosak. Napjainkra jellemző, hogy a tőlünk távoli, gyakran Európán kívüli zenei kultúrákból származó hangszerek a különböző népzenei vagy világzenei fesztiválokon bukkannak föl. Sikerük gyakran ismeretlenségüknek, egzotikus hangzásuknak köszönhető. Rendező: Pálóczy Krisztim. Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen - A Kováts-napfényműterem száz éve 2007. szeptember 30. A 20. század első évtizedében épült Székelyudvarhelyen, a Kossuth utca 21. szám alatt az a napfényműterem, amelyben egykoron id. Kováts István, majd ifjabb Kováts István, napjainkban pedig Kováts Árpád és felesége fényképezi a betérőket. A kiállítás első részében a kisvárosi „fényírda” sajátos miliője elevenedik meg, ahol a látogatók az eredeti műterem különleges hangulatában érezhetik magukat. A nézők az itt készült felvételeket szemlélve valóságos „időutazást" tesznek, hiszen nem csupán az öltözetek és a divatstílusok mások korszakonként, hanem a fényképezkedők és az alkalmakat kísérő szokások is. A kiállítás érdekes a messziről jött látogatónak, újdonságokat tartogat a helybelieknek, de az erdélyieknek is, mivel eddig még soha sem látott felvételeket mutat be a közönségnek. Rendező: Fogarasi Klára. „Virágozódott... Anno". Az Umlingok Kalotaszegen 2007. szeptember 30. Kalotaszeg festett asztalosmunkáinak említésekor - legyen szó akár a templomokról, akár festett bútorokról - szinte mindig előkerül az Umlingok neve, amelyet Jankó János hozott köztudatba. A fes-89
