Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
©l^Túzeumi Hírlevél m A magyar muzeológiának három orgánuma van: a Múzeumi Hírlevél, a Magyar Múzeumok (MM) és a Múzeumi Közlemények (MK). Nyilvánvaló, hogy a két utóbbi negyedéves, ill. időszaki kiadvány nem szolgálhatja a gyors tájékoztatást, bár pl. a MM-ből hosszú évek múlva majd' ugyanaz „látszik" egy adott korszakról, mint a MH-ból. Nem mondhatunk le arról, hogy legyen egy gyors, napi információkat adó Hírlevelünk! Mi tehát az igényünk Vele szemben?- Legyen naprakész, a friss információkat nagyon hamar juttassa el hozzánk.- Legyen olcsó, mert a magyar múzeumok szegények és nehezen tudnak drága folyóiratokat megfizetni. (Ebben azért egy kicsit kételkedem...)- Legyen benne minden, amit a szakma, mint információt elvár (pályázatok, felhívások, konferencia-jelentkezések, értesítések kiállítások megnyitásáról és figyelmeztetés azok zárására, értesítés kiadványok megjelenéséről, azok tartalmáról, személyi hírek stb.). Szóval mindaz, ami benne volt a MH-ben eddig is, csak éppen nem gyorsan, nem minden és ezek szerint nem olcsón. Az a mai körülmények között nyilvánvaló, hogy egy elektronikus változat a fenti igényeket minden probléma nélkül ki tudná elégíteni. Nem tagadhatjuk azonban, hogy egy elektronikus hírlapra szakmánk még nincs felkészülve. A MH-nek eddig is volt elektronikus változata, ám nehezen (lassan) letölthető, még komoly technikai felszereltséggel is. Nem csoda, hogy idegenkedtek tőle kollégáink, csak kevesen szerezték innen az információt, inkább megvárták a nyomtatott verziót. Ugyanakkor nagyon sokan és naponta nézik az elektronikus napilapokat (index, origo, hírszerző és a napilapok internetes változatai), tehát az idegenkedés nem törvényszerű. Csak épp olyannak, azaz gyorsan letölthetőnek és valóban napra késznek kellene lenni. Akkor azután használná az, akinek szól - mint a sikeres netes lapokat. Azt gondolom tehát, hogy a jövő Hírlevele legyen interneten hozzáférhető és nyomtatott egyaránt. Természetesen nem kell azonos tartalmúnak lennie a két változatnak, hanem különüljenek el egymástól a funkciók. A napi aktualitások legyenek a netes, a nyomtatást igénylők (pl. nekrológok) a (korábbinál minden bizonnyal szerényebb kivitelű) papír alapú változatban. Egy ilyen „kétlaki" folyóirat persze nem olcsó, hiszen mindkét megjelenés más-más munkát, s így embert igényel. De figyelem: az, hogy a Hírlevél napra kész legyen, elsősorban rajtunk múlik! Az (elektronikus) alapok megteremthetők külső forrásokból, ám a tartalom frissessége kizárólag rajtunk múlik. Azon, hogy mennyire vesszük komolyan a tájékoztatás fontosságát, így egymást. Ez lesz a legnehezebb „lecke”, hisz magunknak kell új pályára állni ahhoz, hogy tényleg tudjunk egymásról. Mi hát a megoldás? Talán a museum.hu elláthatná az elektronikus Hírlevél funkcióját? Lehet, próbáljuk ki. (Egyébiránt: most kaptak - szerény - NKA-támogatást a múzeumi kollégiumtól, tehát „ante portas" vagyunk kérésünkkel...) Ez a „megoldás" átsegítené szakmánkat a kialakult és a gyors megoldást nehezen találó helyzeten. Most tehát tényleg rajtunk a sor, gondolkodjunk közösen arról, hogyan tudnánk megosztani a funkciókat lapok és megjelenési formák között, továbbá mit vagyunk képesek megtenni azért, hogy mások is tudjanak rólunk, munkánkról. Kaján Imre Fókusz Móra Ferenc Múzeum A szegedi múzeum és a sikerek Az utóbbi napokban két egymásnak ellentmondó kutatás látott napvilágot a múzeumok világáról a sajtóban. A január 13-ai HVG „Múzeumsikerek” címmel számolt be az oktatási és kulturális minisztérium 2006-os gyorsjelentéséről, mely az elmúlt esztendő leglátogatottabb múzeumi tárlatait veszi sorra. Ezzel párhuzamosan azonban a Webrádió internetes honlap a Gfk Hungária Piackutató és a Szonda Ipsos kutatásáról számolt be, miszerint országosan „ritkán és kevesen” látogatnak múzeumba. Ebben a helyzetben talán érdemes a témát megvizsgálni a szegedi Móra Ferenc Múzeum szemszögéből. Örömünkre szolgált, hogy a ITVG múzeumi sikereket értékelő írásában megemlíti a szegedi Munkácsy-kiállítást is, ami külön jóleső a szegedi közgyűjtemény számára, hogy a hetilap képillusztrációján a Móra Ferenc Múzeum előtt sorban álló, a Munkácsy-tárlatra várakozó tömeget láthatjuk. A szegedi múzeum számára a látogatottság szempontjából az utóbbi évek egyértelmű sikertörténetet jelentenek. Az első nagyobb szabású tárlatot, a Chagall-kiállítást 28 ezren tekintették meg. Ez volt Szeged kultúrtörténetének addigi leglátogatottabb tárlata, ezt a rekordot tudta a tavalyi évben megdönteni a Munkácsy-kiállítás, amely több mint 42 ezer érdeklődőt vonzott. A tavalyi esztendő őszén a szegedi múzeum kiállítóhelyén, a Fekete házban pedig közel 23 ezren voltak kíváncsiak Salvador Dali alkotásaira, ami a Somogyi utcai múzeumépület időszaki kiállításait tekintve szintén rekordnak számít. Korábban a Fekete házban volt olyan esztendő, hogy egész évben nem látogatták ennyien a kiállítóhelyet. Talán nem túlzás állítani, hogy az utóbbi években Szegeden is van egyfajta „múzeum-boom", amely főként abban nyilvánul meg, hogy egyre többen érdeklődnek a múzeumi világ iránt. Olyanok jöttek be megtekinteni a különböző nagykiállításokat, akik korábban hosszú éveken keresztül nem jártak a közgyűjtemény közelében sem. A tapasztalatok szerint, aki például a Munkácsy-kiállítás kor belépett a múzeum kapuján, utána családjával, 5
