Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
m^ÚZEUMI Hírlevél j© sok vannak a korábbi évekhez képest. Az alábbiakban ezeknek a változásoknak az okát ismertetem. Az évi kétszeri pályáztatásról Tavaly az NKA Bizottsága zárolta a kollégiumoknak meghatározott éves keret 40 százalékát, mert nem volt bizonyos, hogy a kulturális és egyéb járulékokból (ezekből „töltekezik” az NKA kasszája) bejön az évre tervezett összeg. A zárolt összeget ősszel szabadították fel, így a kora tavasszal kiírt pályázatokat újra elővettük és döntöttünk azok „sorsáról”. Ez azt eredményezte, hogy a pályázó múzeumok sokszor nem tudták már megvalósítani céljukat, hiszen a döntés későn született meg. A Bizottság 2007-ben arra kérte a kollégiumokat, hogy legalább két lépcsőben pályáztassanak, mert így elkerülhetik a hasonló eseteket, továbbá a járulékok folyamatos beérkezése miatt a kifizetésekre sem kell majd olyan sokat várni. Kollégiumunk a korábbi évek tapasztalatai alapján ezért úgy döntött, hogy a megszokott pályázati kiírásokat az alábbiak szerint osztja meg:- gyűjtemény gyarapítás: tavasszal és ősszel is kiírjuk (hogy a múzeumoknak minél kevesebbet kelljen várniuk pl. magánszemélyekkel történő megállapodás után a szerződésre és kifizetésre), de a teljesítési határidő így lerövidül.- kiállítások és katalógusok: csak tavasszal írtuk ki, hogy az év során tervezett kiállításokat időben segíteni tudjuk.- periodikák: csak tavasszal írtuk ki, hogy az évkönyvek időben megjelenhessenek.- állományvédelmi eszközök: csak tavasszal írtuk ki, hogy minél előbb juthassanak az eszközökhöz intézményeink.- restaurálás: csak ősszel újuk ki, mert azt tapasztaljuk, hogy a korábbi pályázatokban meghatározott munkák is folynak még, tehát van még idő a szakma számára új feladatokat vállalni.- tanulmánykötetek: csak ősszel írjuk ki, mert ez nincs anynyira időhöz kötve, mint a más szakterületek pályázatai. A kiadványok 100 példányának ingyenes átengedéséről, illetve a cserepéldány-listák bekéréséről Azt tapasztaljuk, hogy számos múzeumi kiadvány nem jut el a széles olvasóközönséghez, pedig ez szakmánk elemi érdeke. Ennek oka a „belterjes” terjesztés, illetve az, hogy - különösen a drága kiadványoknál - a könyvtárak nem tudják megvenni azokat. Ugyanakkor számos munkából nagyon sok raktárban porosodik évek óta. Sokan mondják: nagyon szívesen adnak 100 ingyenes példányt, csak megjelentethessék a rég tervezett kiadványukat. Azt gondoljuk, hogy az adófizetők pénze úgy hasznosul legjobban, ha ezek a kiadványok eljutnak a legfontosabb könyvtárakba, rajtuk keresztül pedig minél többekhez. Ezért gondoltuk azt, hogy a 100 példányt az országos és megyei múzeumok könyvtárain kívül kapják meg majd a megyei, megyei jogú városok és egyetemek könyvtárai mindenképp. A példányok szétküldésének „technikáját” e sorok írásakor még nem tisztáztuk, de mire odakerül a sor, hogy küldeni kell, megoldjuk. Ehhez kell a cserepartnerek tájékoztató listája is: hogyan is állapítsuk meg az ingyenes példányok „kedvezményezettjeinek" körét? Kérünk mindenkit, hogy értse meg ezt a szándékot, segítse munkánkat. Biztos vagyok benne, hogy célunk értelmes és eredménye nagyon sokak számára érezhetően hasznos lesz. Az internetes tartalmakról (gyűjtemény gyarapítás ismertetése és a kiállítások netes változata) Múzeumaink számára fontos, hogy ismerje meg minél több ember, mit gyűjtenek, milyen kiállításokat készítenek. Még ha nem is jutnak el hozzánk sokan, legalább ismerjék meg minél többen munkánknak egy-egy „szeletét”. Azon kívül, hogy a mindanynyiunk által kiizzadott adóforintokat költjük szakmai céljaink megvalósítására (s erről nem árt tájékoztatást adnunk), jó, ha pl. sikeres időszaki kiállításaink bezárásuk után nem tűnnek a semmibe, a gyűjteményeink egy-egy érdekes darabbal, kollekcióval történő gyarapodásáról szóló tudósítás pedig felkeltheti támogatók érdeklődését is. Aki Kollégiumunkhoz pályázik, általában részletesen leírja, miért is oly fontos és érdekes az a tárgy, amelyet meg kíván vásárolni. A legtöbbször igen szép fotódokumentációt is kapunk, alátámasztandó a kérést. Ezeket szeretnénk látni majd a honlapokon (a kisebb megyei tagintézményeknél a megyei múzeumigazgatóságén), hadd ismerje meg eredményeinket mindenki! Hasonlóan szeretnénk a kiállítások esetében is: úgyis legtöbben már digitális állományokkal készítik tablóikat, szinte mindenütt vannak már digitális fényképezőgépek. Az NKA által elkészítendő „felületbe" ezeket a tartalmakat (reményeink szerint) igen egyszerűen lehet majd beilleszteni. Arra kérjük a Kollégákat, hogy amennyiben idegenkednek ettől a dologtól (magam sem tudnám megcsinálni), bátran forduljanak szakemberhez (informatikushoz), vagy tizenéves gyermekükhöz (unokájukhoz), szívesen segítenek majd. Ebben a tekintetben hasonló lesz majd az ősszel megjelenő restaurálási pályázatunk is: ott a restaurálási folyamatának érdekesebb fázisait kérjük a nyilvánosság elé tárni. Az „ilyen volt-ilyen lett” összehasonlítás laikusoknak is nagyon érdekes és kifejező mindenki számára abban, hogy mire is költik a múzeumok azt a sok pénzt. Kedves Kollégák! Higgyék el, hogy a minél nagyobb nyilvánosság egyáltalán nem árt, ellenkezőleg: nagyon is használ munkánk elismertetésében. Ma, amikor a kulturális kínálat „versenyében" tévécsatornák tucatjaival kell megküzdenünk az emberek (drasztikusan csökkenő) szabadidejének morzsáiért, nagyon jó eszköz az elektronika abban, hogy így, vagy úgy - bárhogy, csak ránk találjanak. Biztos 22
