Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11.12. szám
©si^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© A szeptemberben megnyílt kiállítás tartalmilag is jelentősen megváltozott, bővült. A földszinti kiállító helyiségekben nyomon követhető a Zsolnay építészeti kerámia fejlődése a historizáló díszítményektől a nagyszabású egyedi munkákig, amelyek meghatározták a századforduló magyar építészetének jellegzetes irányzatát, a magyaros szecessziót. Zsolnay Vilmos találmánya, a pirogránit tette lehetővé az épületek homlokzatának színpompás kialakítását. Pirogránit díszíti többek közt a Mátyás templom, a Parlament és az Iparművészeti Múzeum épületét. A kiállításon nagy érdeklődésre tarthat számot a Steindl Imre-féle máriafalvi neogótikus oltár, a Maróti Géza által tervezett Kacsás kút, vagy a festőién dekorált falburkolólapokból összeállított válogatás. A korábbiakhoz hasonlóan az emeleti kiállítótermekben kerülnek bemutatásra azok a különleges, művészi értékű termékek, amelyek az 1870-es évektől az államosításig terjedő időszakot ölelik fel. A látogatók megismerhetik a legkiválóbb tervezők munkásságát, a legjellegzetesebb technikákat és formákat a korai, népies korsóktól az irizáló fényű, eosin díszedényekig és a két világháború között készült porcelán plasztikákig. Ismét látható a népszerű Zsolnay emlékszoba, újdonságként, pedig megnyílt a látogatók előtt a múzeum Zsolnay kerámiákkal díszített belső kertje. Lovas Kata ß BUDAPEST BUDAPEST KIÁLUTÓTEREM december 2-ig Honvágy Kicsiny Balázs - Siflis András - Sugár János - Robin Sperling - Szombathy Bálint Honvágy azt a fájdalomteli sóvárgást jelenti, melyet idegenben érez az ember, ha távoli otthonára, hazájára gondol. A18. századi orvostudomány ezt az állapotot „betegségként" vette fel a szótárába, arra a jelenségre utalva, hogy az otthona után sóvárgó ember szinte belebetegszik a vágyakozásba. A honvágyban szenvedő ember számára tehát evidens az otthon és az idegen polaritása, az a tapasztalat, hogy idegenben van, és ezzel szemben létezik valahol egy olyan hely, mely az otthona, ahol otthon van. Vagy mégsem? Vajon nem gyötörhet-e valakit otthon is a honvágy, vagy élhet úgy idegenben, mind otthon, talán mert a „globalizált faluban” értelmüket vesztik az ilyesféle szembeállítások. A nyílt terek új világában, azaz az információs rendszerek nem helyhez kötött világában, írja MarcAugé, csak az egyes ember képes arra, Kicsiny Balázs: Honvágy hogy a helyek régi világára emlékezzék. A honvágy eszerint szubjektív, az individuális testhez kötött, voltaképpen olyan, mint a „nem-helyeken" álmodott vágykép a „valós” helyekről. Hová is vágyik vissza valaki, ha honvágyat érez? Vajon visszavágyódik-e még egyáltalán valamilyen módon meghatározható helyekre a modern kor embere, vajon egyáltalán helyekkel határozza-e meg a saját identitását? És mit kezdhet a művész ma a honvágy eredendően utópisztikus természetével, a vágyott tér metafizikus, transzcendens, vagy éppen szubjektiven konstruált imaginárius realitásával? Ezekre a kérdésekre adnak választ a kiállításon bemutatott alkotások. Kocziszky Éva IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM Válogatás Szilárdfy Zoltán műgyűjteményéből 2008. január végéig Dr. Szilárdfy Zoltán, katolikus pap, tanár, megbecsült művészettörténész-kolléga, valamint a barokk kor vallásos élete apró tárgyi emlékeinek - grafikák, liturgikus tárgyak, kisplasztikák és nyomtatványok - lelkes gyűjtője és értő magyarázója, idén novemberben tölti be 70. életévét. Magyarországon egyedülálló gyűjteménye gazdag tárháza a különböző műfajú, többnyire az iparművészet körébe sorolható tárgyaknak. E darabok - bár közülük néhány kiállításokon és különböző publikációkban már szerepelt - ritkán láthatóak a szélesebb közönség számára. Az Iparművészeti Múzeum - amelynek munkatársai között az ünnepelt számos egykori tanítványa is dolgozik - első emeleti, ún. „Gyűjtők vitrinjében" ezúttal reprezentatív válogatást mutatnak be a sokszínű gyűjteményből - születésnapja alkalmából ezzel is köszöntve Szilárdfy Zoltánt. A kiválasztott közel 30, többségükben a 17-18. századból származó darab - mind az ikonográfiái témák, mind a műfajok sokszínűsége tekintetében - pontos keresztmetszetet ad a gyűjteményről, miközben betekintést enged a barokk kor 203
