Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
m^ÚZEUMI V/íRLEVÉLJ© FEKETE SAS PATIKAMÚZEUM „A magyar Egmont" Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnök utolsó éveinek Fejér megyei állomásai november 4-ig „A magyar Egmont" címmel kiállítást rendeztek a Batthyány Emlékév tiszteletére. A kiállításon Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnök életének 1848M-9-es Fejér megyei állomásait mutatják be a szemtanúk elbeszélése segítségével. Ezek a helyszínek ma is látogathatók, ma is megállhat egy percre bárki a sukorói református templom, az 1848. szeptember 28-ai haditanács helyszíne, vagy a martonvásári Brunszvik-kastély, a főhadiszállás épülete előtt. A pákozdi csata reggelén gróf Batthyány Lajos még tárgyalt Jellasics horvát bánnal a székesfehérvári püspöki palotában, majd Ikervárra, birtokára indult. Miközben Pákozdon már dörögtek a fegyverek, Csórón még beszélt Szó'gyény-Marich Lászlóval. Erről Fejér megye későbbi főispánja szólt emlékirataiban. 1849. január 3-án a Deák Ferenc vezette küldöttséggel Bicskén járt, Batthyány Kázmér kastélyában (akkor Windisch-Grätz főhadiszállása itt volt). A követség történetéről Deák Ferenc emlékezett, s ezt Csengery Antal rögzítette (közölte az 1878-as Budapesti Szemlében). Innen Pestre utazott, sógora, Károlyi György házában fogták el 1849. január 9-én. Az elfogatás tanúi a háziak, gróf Károlyi Görgyné, Zichy Karolina és fia, gróf Károlyi Gábor (mindkettőjük visszaemlékezését Eötvös Károly közölte). Több más letartóztatottal együtt érkezett újból megyénk területére: egy éjszakát (1849. április 24.) Martonvásáron, a következőt Székesfehérváron a püspöki palotában töltötte útban Laibach felé. Martonvásár még egyszer nyújt szállást Batthyány Lajos számára: Pestre visszaérkezőben a fogolytranszport tagjaként az utolsó börtönön kívüli éjszakát itt töltötte 1849. szeptember 11-én. A végzetes útról Barsi (Naumann) József, bicskei plébános számolt be Utazás ismeretlen állomás felé című emlékiratában. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM Villányi András fotóművész kiállítása Az utolsó harminc év. Zsidó élet Magyarországon az 1960-as évektől október 28-ig Villányi András és Lichtmann Tamás 2006-ban megjelent könyve lírai önvallomás, művészi ars poetica, melynek fotóművészeti, esztétikai értékeiről beszámol a szakirodalom, a sajtó. Számunkra ezeknek a nagyon is sugárzó képeknek a többszöri tanulmányozása egy/több új szempont elmondásának, felfejtésének a szükségességét hívta elő. Egészen pontosan: egy dialógus kezdetei ezek a képek, hiszen a képek mögött élettörténetek, a keletkezés körülményei, a helyzetek kivételessége, az „egyszer történt” megismételhetetlensége húzódik meg. Ugyanakkor az utolsó harminc év lenyomatai is. A címadás a kiállítás önvallomásos művészi invenciója mellett a dokumentálás szándékát is tükrözi. Kimondatlanul. Pontosabban a témaválasztás, a mikor, kit/mit, hol fényképezni alapkérdései a történésznek az adatrögzítés lehetőségét, a „leletmentés” lehetőségét kínálják. Másfelől a képzőművészeti tradíciók érzékeny alkalmazásával, a jelenlét és hiány között feszülő csendek szelíd harmóniájával, olykor lázadásával, de nagyon is jelenvaló módon értelmezhetők a művek. A fotók tehát a valóság egy pillanatának megragadásával tágabb kontextust kínálnak: vizuális látleletek az utolsó harminc évről, sőt az elmúlt évszázadról, a holokausztról. A XX. század értelmezéséhez, jelenkor feldolgozásához, megértéséhez jelentenek autentikus forrást. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM - RENDHÁZ Moizer Zsuzsa festőművész kiállítása október 28-ig Moizer Zsuzsa a 2006. év Smohay-díjasa. Rajzokat, akvarelleket, festményeket készít, amelyek kiindulópontja és témája saját maga, 168
