Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
<m JTúZEUMI RLEVÉLJ© tudhatja magáénak. Míg az isztambuli anyag a 15-16. század eleji kora-oszmán darabokban gazdagabb, addig a budapesti gyűjtemény a 16-17. századi klasszikus oszmán-török szőnyegek legváltozatosabb kollekciójával büszkélkedhet. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye Az Iparművészeti Múzeum közel 800 darabot számláló szőnyeggyűjteményének egynegyedét teszi ki a 15-19. századi oszmán-török anyag. E világhírű, s a látogatók által méltán keresett gyűjtemény utoljára 1994-ben, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban rendezett kiállításon volt látható, az Iparművészeti Múzeum épületében pedig pontosan 10 évvel ezelőtt került a nagyközönség elé néhány kiemelkedő darabja Süleyman Demirel török államfő budapesti látogatása alkalmából. Magyarország és Erdély - speciális helyzetéből adódóan - egyedülállóan gazdag 16-17. századi oszmán-török szőnyegkollekcióval bír. A Magyar Királyság és Erdély területére- az Oszmán Birodalommal folytatott diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok révén - számos értékes keleti portéka, díszes lófelszerelés, drága kelme, fegyver és szőnyeg került. A hódoltság kori magyar nemesi kúriák házöltözeteinek gyakran említett darabjai voltak a török vagy perzsa szőnyegek. A hozomány-jegyzékekben és hagyatéki leltárakban egy-két példánytól akár több száz darabig is előforduló szőnyegekkel nem a padlót borították, hanem a rendkívül értékes textileket - méretüktől és anyaguktól függően - asztalra terítették, falra akasztották, esküvőkor az ifjú pár lábai alá, temetéskor a ravatalra terítették, templomi ülőhelyet borítottak velük, de pompás szőnyegek díszítették az ünnepi vagy hadi sátrak belsejét is. Az egyszerűbb darabokkal a török, görög és zsidó kereskedők látták el - főként az erdélyi és a hódolt városokat -, de számos értékes török, egykorú szóhasználattal „portai szőnyeg”-et találunk a diplomáciai és szívességi ajándékok, adók és váltságdíjak között is. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek rendszeresen vásároltattak vagy készíttettek Isztambulban szőnyeget. A portai szőnyegek e „népszerűségének" köszönhetően maradt fenn hazánkban és Erdélyben a 16-17. században divatos török szőnyegtípusok számos változata. A kiállítás kuriózumai: 15. századi szőnyegtöredékek A kiállítás szenzációjának számít a két legkorábbi, 15. századi, egyedülálló szőnyegtöredék, az ún. Crivelli és Memling szőnyegek bemutatása. A korai állatalakos Crivelli szőnyegtöredék világhírnevét Batári Ferencnek, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusának köszönheti. Az oszmán-török szőnyegek nemzetközileg elismert szakértője 1984-ben tudományos publikációjában tette - „Crivelli szőnyeg" néven- világszerte ismertté azt a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő szőnyegtöredéket, amelyhez hasonlót ábrázol Carlo Crivelli velencei festő két festményén, 1482-ben, illetve 1486-ban. A Crivelli szőnyegtöredék és Batári Ferenc személye olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az Iparművészeti Múzeum híres szőnyegét Batári Ferenc halálának második évfordulóján, az ő emlékére „Batári-Crivelli szőnyegének nevezi el. A tárlat Az Iparművészeti Múzeum legreprezentatívabb kiállítóterében, a második emeleti Kupola-teremben oszmán-török szőnyeggyűjteményünk 44 legszebb 15-17. századi darabja lesz látható, szőnyegtípusok szerinti csoportosításban. A tárlaton végigkövethető három évszázad török szőnyegeinek motívumváltozása és az egyes szőnyegcsoportok variációgazdagsága. Az egyik leglátványosabb szőnyeg-együttes az Erdélyben különösen kedvelt ún. „Erdélyi”, valamint a hatoszlopos „Ladik típusú" imaszőnyegeké lesz. Az Iparművészeti Múzeum szőnyegei mellett a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből két ravatalkép, valamint a Szépművészeti Múzeum anyagából két festmény szerepel egyegy jellegzetes török szőnyeg ábrázolásával. A látogatóknak alkalma nyílik összehasonlítania az eredeti szőnyegtípust a festményeken látható, Holbein, Lorenzo Lotto és „Erdélyi” Ugak szőnyegekkel. A kiállításhoz - magyar és angol nyelven - színes képekkel illusztrált katalógus készül. A kiállítás kurátora: Pásztor Emese. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM Európai vezetői engedélyek szeptember 30-ig A motorizáció a 20. század egyik legnagyobb hatású fejlődési „eseménye” volt, hiszen nem csak az átlagember mozgásterének kiszélesedését, hanem a gazdaság soha nem látott fellendülését is magával hozta. Az első automobilok még csak 2 lóerős nyitott járművek voltak, és a meglehetősen gyér úthálózaton is csak igen lassan haladtak. Az autók megjelenése az utakon új veszélyeket hozott a közlekedésben, ezért rögzültek az első közlekedési szabályok, majd lassan a vezetőktől is megkövetelték bizonyos vezetési jártasság igazolását. Kezdetben helyi és regionális vezetői engedélyeket adtak ki, ezeket igen hamar egységes állami okmányok váltották fel. Az első jogosítványokat még csak a vezető személyének azonosítására adták ki, a vezetni tudást még csak alig, vagy egyáltalán nem vizsgálták. 2005-ben, az Európai Unióban bevezetendő egységes vezetői engedélyekről szóló rendelkezés vitájára 118 módosító indítvány érkezett. A kiállítás eredetileg az Európai Parlament 160
