Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
©Múzeumi ^írlevélj© Kate és Mark többször hangsúlyozták a három nap során, hogy az élő interpretáció abban különbözik az életrekeltéstől (re-enactment) vagy a hagyományőrző bemutatóktól, hogy míg azokat elsősorban a saját örömükre „játsszák" a szereplők, itt a legfőbb szempont a közönség és az ő igényei, illetve a megrendelő (leggyakrabban oktatási) céljai. Ennek megfelelően, a műhely résztvevői olyan gyakorlatokban próbálták a közönséggel való kapcsolatteremtést, amelynek során jellegzetes látogatói viselkedésmintákat és azok kezelését szimulálták, illetve a vezetőnek a lehető legfigyelmesebben kellett - természetesen vezetés közben - feltérképeznie a látogatócsoport igényeit és azokra reagálni. Hiszen, ahogy a terület alap-irodalmában olvashatjuk: „Minden értelmezés terméketlen marad, amelyik nem kapcsolódik a látogatók előzetes tudásához, hiedelmeihez vagy tapasztalataihoz." (Freeman Tilden: Interpreting Our Heritage, 1957, 11. old.) Ezért a megelevenítendő figura kidolgozásakor nagyon részletesen kell kutatnunk a kort és a különböző témacsoportok (mint például család, foglalkozás, társadalmi státusz, pénzügyi helyzet, egészség/ orvoslás, vallás / hitvilág stb.) kidolgozásakor és bemutatáskor érdemes a személyhez közelebbi információkból kibontani a nagyobb, általánosabb témákat. A szerep felépítésekor kössük a személyes eseményeket a nagy országos vagy világeseményekhez, pl. mikor az első gyermek megszületett, akkor volt a nagy londoni tűzvész. Hogy még személyesebbé tegyék a figurát, a Past Pleasures Ltd. munkatársai mindig kidolgozzák a választ a következő négy kérdésre: Mi a legnagyobb félelme? Miben reménykedik leginkább? Mire a legbüszkébb ? Mi a legnagyobb titka? Ahhoz, hogy érdekfeszítőek legyünk, az is fontos, hogy a régiesebb szavakat, amiket esetleg a fiatalabb vagy kevésbé művelt látogató nem értene, bontsuk ki valamely átfogalmazott mondat keretében is: pl. „.hát nem látta az imént, hogy én vagyok itt az úrnő... hogy az én arcomat legyezik a komomáim? Nemcsak egy, de három szolgálólányom is van, egyik haszontalanabb, mint a másik." A műhelyvezetők óva intettek a jelenetek túldramatizálásától (hiszen itt nem a katarzis, hanem az információ átadás az elsődleges cél), és felhívták a figyelmet, hogy bizonyos helyzetekben szükség lehet a látogatóval való „összekacsintásra" érzékeltetvén, hogy mindketten tudjuk, hogy ez csak játék. Szükség lehet, a figyelem átterelésére is vagy a kínos kérdéseknél a találékony megoldásokra - ezekben a tréning vezetői mindig nagyszerű példákat mutattak a sok évtizedes gyakorlatuknak köszönhetően. Hangsúlyozták, hogy mindig a vezető legyen az irányító és sok gyakorlással megtanulható a mesteri figyelemirányítás és az információ megfelelő mennyiségű és formában való adagolása. Biztatták a résztvevőket, hogy ne féljenek attól, hogy jól láthatóak és hallhatóak legyenek, hiszen csak így teremthetik meg a lehető legtöbb látogatót bevonó hangulatot. Történelmi személyek jelmezeibe bújva... Ebből Kate Mechedou és Mark Wallis ízelítőt is adtak a Majálison mint Viktória királynő és Clark Ádám. Rövid jelenetükben mindenki számára adtak új információt és állásfoglalalásra késztették a jelenlevőket, miközben a nagy majálisi nyüzsgés ellenére kiválóan teremtették meg a királynő bensőséges beszélgetésekre alkalmas kis kertjében történő magánkihallgatás atmoszféráját. Llywelyn ab Eléri, velszi származású interpretátor pedig (aki számítástechnikai szakember és csak hobbiból foglalkozik történelmi bemutatókkal) sikeresen keltette életre Ferenc Józsefet a Múzeum kapcsolódó termében, sok embernek szerezve ezzel maradandó élményt. A fentiekből is látható, hogy milyen komplex feladata van egy jó kosztümös vezetőnek (interpretátornak), hiszen négy szerepet is játszania kell a sikeres bemutatóhoz: jelen kell lennie házigazdaként, szakértőként, mulattatóként és a tárgyak vagy az örökségi helyszín őrzőjeként. A résztvevőket nagyon jól összekovácsoló, és sokuknak további együttműködést hozó műhelyben egy-egy délutáni előadással közreműködött még Erényi Gábor az Európai Harcművészetek Iskolájának (Schola Artis Gladii et Armorum) a vezetője és Gábor Klára, Csokonai Művelődési Központ igazgatója is. Miszné Korenchy Anikó Múzeumok és Látogatók Alapítvány 133
