Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
m^TúzEUMi Hírlevél Formabontók I. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben: 1965-1984. szeptember 16-ig A kiállításunk áttekintést ad a magyar fotográfia 1965-1984 két évtizedének képzőművészeti indíttatású, avantgárd szellemiségű műveiről. A kiállítás koncepciója Szilágyi Sándor megjelenő monográfiájának fölépítését követi: a műveket a különféle képtípusok szerint mutatjuk be. A látogatók így egymás mellett láthatják az absztrakt fotó három típusának (geometrikus, organikus, léptékváltó) jellegzetes műveit, a lineáris és a mátrixba rendezett szekvenciákat, a különféle városvíziókat és az izgalmas térkonstrukciókat, a legkülönbözőbb, sokszor elsőre meghökkentő önarckép- és portrékoncepciókat, és így tovább. A kiállítás és a monográfia célja ugyanis elsősorban az, hogy fölhívja a figyelmet, hogy a képzőművészeti céllal készült fotó milyen rendkívül gazdag a képnyelvi eszközökben és fordulatokban. KAPOSVÁR Vaszary János tanítványai Rippl-Rónai Múzeum augusztus 20-ig Vaszary János - a szintén kaposvári születésű Rippl-Rónai mellett - kiemelkedő rangú alakja a XX. századi magyar festőművészetnek. 2007-ben, amikor születésének 140. évfordulóját ünnepeljük, a kaposvári Festők Városa Fesztivál keretein belül a tanítványok alkotásaiból rendezett kiállítással kívánt emléket állítani a Rippl-Rónai Múzeum a festőművésznek. Kaposváron az elmúlt évtizedekben több alkalommal rendezték meg a művész emlékkiállítását: hol a Rippl-Rónai Múzeumban hol a művész emlékét Vaszary János és Anna Margit 1935-ben névadásában hordozó Vaszary Képtárban. A Vaszary emlékének megőrzését célzó törekvések része volt a Vaszary Emlékház állandó kiállításának megnyitása is 2003-ban. Mivel 2007-ben a Magyar Nemzeti Galéria rendez nagyszabású tárlatot Vaszary János életművéből, Kaposváron ezúttal érdekesebbnek tartottuk azt, ha a művész tevékenységének egy másik szeletét, pedagógiai munkásságát reprezentáljuk. Vaszary tanítványait összefogó kiállítást 1977-ben a Kuny Domonkos Múzeum rendezett Tatán, ahol a művész második otthonaként telepedett le. A hazai műkereskedelem kinyílása óta többet tudunk a 20-as, 30-as évek világáról, köztük Vaszary tanítványairól is, akik a két világháború közti korszak polgári kultúrájának megteremtői voltak, és az elmúlt rendszerben kevéssé ismert, csak a beavatottak számára hozzáférhető alkotóknak számítottak. Vaszary pedagógiai tevékenysége már az I. világháború előtt elkezdődött: a Művészház szabadiskolája után a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött évek jelentették legfontosabb korszakát. 1920-tól Lyka Károly, a Képzőművészeti Főiskola új rektora a főiskolai reform jegyében hívta meg tanárnak Vaszaryt, Csók Istvánt és Réti Istvánt. Az új oktatók az iskola szellemiségét jelentős mértékben frissítették. Az uralkodó konzervatív szemlélettel szembeszállva új módszereket vezettek be, és hallgatóikat a modem művészet megértésére tanították. Tanári munkásságának korszakos jelentősége igazán az utóbbi évtizedekben vált nyilvánvalóvá, ugyanis Vaszary János egyike volt azoknak a nagy hatású mestereknek, akik a XX. század modern művészeti nyelvét értő és alkalmazó fiatal generációt indítottak útnak. A 20-as évek végére Vajda Lajos, Komiss Dezső, Medveczky Jenő, Képes Géza, Trauner Sándor, Barcsay Jenő, Hincz Gyula vagy Lossonczy Tamás is Vaszary és Csók István műtermeiből indult. E tanítványok nagy része az európai avantgarde művészet tisztelője volt, és a hazai modem törekvések méltó folytatójává vált. Beöthy István, Vörös Béla, Kemény Részlet a „Vaszary János festőművész tanítványai" katalógusborítóról 124
