Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
m^ÚZEUMI T^ÍRLEVÉL^g) Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós..." 1854-1907. Szerk.: Gaál Attila. Kiad.: Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd, 2005. 231 p. ill. Tolna megye egyik legjelesebb tudósának, Wosinsky Mórnak születésének százötvenegyedik évfordulóját ünnepelhették nemrég Szekszárdon. Neve sokak előtt ismerősen csenghet, hiszen utcák, lakótelep, iskolák és nem utolsó sorban a Szekszárdon lévő megyei múzeum is az ő nevét viseli. Születésének másfélszázados évfordulóján Wosinsky Mórra, a tudós régészre és múzeumalapítóra emlékeztek, a ma már róla elnevezett múzeumban. Wosinsky Emlékévnek nyilvánították a 2004. évet Tolna város képviselőtestülete is. Közös rendezvényként felolvasóüléseket tartottak, amelyeken Wosinsky életútját ismertették. Előadások hangzottak el családi vonatkozásairól, múzeumszervező tevékenységéről, arról a hatalmas munkáról, amelyet a különböző régészeti korok kutatása terén élete során elvégzett, nyomon kísérték életútját az általa készített és a vele kapcsolatos fotók tükrében. Ebben a kötetben az üléseken elhangzott szakmai előadásokat olvashatjuk „sajtó alá rendezett formában". A kötet összeállítása során derült ki, hogy a római időszak és a magyar középkor kutatásával kapcsolatosan nem hangzott el előadás, ezért hogy áttekintésük teljes legyen, bekérték a Paksi Városi Múzeum két kutatójának e témákban meglévő, korábbi évfordulós megemlékezésekre készített munkáit. Ugyanígy „előadáson kívüli” a Wosinsky Mór emlékezetéről, az emlékeket idéző épületekről, létesítményekről, képzőművészeti alkotásokról szóló rész is. Deér József: A magyarok szent koronája Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum - Attraktor K., Bp. - Máriabesnyő - Gödöllő, 2005. 300 p. 139 t. ill. A Magyar Nemzeti Múzeum és az Attraktor Kiadó közös sorozatában a magyar polgári történetírás legjelesebb - új kiadásban vagy magyar nyelven nem hozzáférhető - munkáit kívánják ismételt megjelentetéssel, vagy esetleg még kéziratban heverő művek publikálásával a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat az írásokat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos gondolkodásból, az egyetemi tananyagokból, a közkönyvtárakból és az érdeklődő olvasók látóköréből. Deér József Budapesten 1905-ben született. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. A második világháború után a budapesti tudományegyetemen a középkori magyar történelem tanára volt, az MTA tagja. 1948-ban elhagyta az országot és Svájcban telepedett le és Bernben tanított. Itt hunyt el 1972-ben. Deér József az emigrációban írta a magyar korona történetéről szóló monográfiáját, mely 1966- ban jelent meg az osztrák Tudományos Akadémia Denkschriften sorozatának 91. köteteként. A bevezetésében, a koronakutatás történetének alapos és kritikus összefoglalása után az elvégzendő munkát tömören úgy jellemezte, hogy a kutatásokat csak kizárólag széleskörű művészettörténeti kutatásokkal lehet megoldani. A kutatástörténeti összegzés után három nagy fejezetben tárgyalta a korona alsó részét, a „görög koronát”, azután a felső részt, a latin koronát, végül értékelte a művészettörténeti eredmények és történeti hagyomány kapcsolatát, valamint az előző fejezetekben kifejtettek összefüggéseit a hazai forrásokkal. Részletesen elemezte a 12-13. századi magyar korona típust, és végül megállapította a korona egyesítésének időpontját. A monográfia utolsó fejezetében a III. Béla kori női korona és az ismeretlen rendeltetésű, apostolképekkel díszített ötvös tárgy egyesítéséről, azaz a korona mai állapotának a létrejöttéről alakította ki véleményét. A koronázási jelvényekhez méltó és fontos esemény, hogy Deér József nagy munkája most magyar fordításban is megjelenik, és nemcsak a szűk szakma, hanem a széleskörű nyilvánosság által is megismerhető lesz. Dankó Katalin születésnapjára Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és a Bodrogközi Művelődési Egyesület, Sárospatak, 2005. 233 p. ill. A kötettel Dankó Katalint, a sárospataki múzeum igazgatónőjét köszöntik volt és jelenlegi kollégái, barátai, hatvanadik születésnapja alkalmából. A könyv első részében sok-sok képpel illusztrált - személyes hangvételű írásokat - olvashatunk a közös munkát, emlékeket felelevenítő munkatársak tollából. A további részben Sárospatakhoz, a várhoz, a magyarországi várkutatásokhoz kapcsolódó írások találhatók. 67 1 i
