Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
©íÍTúzeumi Hírlevél as be tudják mutatni, és így minden társintézménybe eljuthasson. A konferencia és az abból szerkesztett tanulmánykötet három fő témakörre összpontosít: 1. a megyei múzeumi szervezet átalakulásának szükségessége, 2. a múzeumok helyzete Európában, 3. közönségkapcsolatok. Múzeumtörténeti összefoglaló indította a tanácskozás szakmai részét. B. Horváth Csilla történész, nyugalmazott osztályvezető a pécsi és Baranya vármegyei múzeumok történetét foglalta össze. Ezt követően Huszár Zoltán a Baranya megyei múzeumi szervezet fél évszázados történetéről szólva hangsúlyozta joghatályos múzeumi szakmai-finanszírozási normatíva hiányát, amely - a magyar múzeumügyet végigkísérve - folyamatos kiszámíthatatlanságot és tervezhetetlenséget eredményez, valamint kiszolgáltatja a megyei múzeumokat, azok dolgozóit a fenntartó pillanatnyi anyagi lehetőségeinek. Erre a felvetésre a konferencia több előadásában hangzott el reakció, megoldási javaslat, illetve a külföldi résztvevők bemutatták a hazájukban érvényesülő gyakorlatot. Történeti távlatokba helyezve elemezte a megyei múzeumok fenntartásának ellentmondásait Winkler Ferenc, a Somogy Megyei Múzeumok igazgatója. 1990-ben, a megyei tanácsok önkormányzatokká alakulva megkapták a nemzeti vagyont őrző megyei múzeumok fenntartói feladatait, amelynek szemléleti, költségvetési, infrastrukturális és szervezeti tekintetben is képtelenek megfelelni. A megyei önkormányzatoknak gyakorlatilag nincsenek bevételi lehetőségei, következésképp a rájuk bízott múzeumok stratégiai fejlesztését tőlük elvárni nem lehet, még akkor sem, ha tudják, hogy a korszerű múzeum rendkívül hatékony idegenforgalmi és területfejlesztési eszköz. A megyei múzeumok gyűjteményeinek elhelyezése megoldatlan, infrastruktúrájuk jó esetben a 20. század első felének műszaki-technikai és kiállítási színvonalának felel meg. Képtelenek olyan európai színvonalú kiállításokat befogadni, amelyekre a fővárosi testvérintézményeknek lehetősége nyílik, és ez tovább mélyíti az állami és megyei fenntartású múzeumok közötti színvonalbeli különbséget. A fenntartók most közigazgatási reform előtt állnak, a kialakítandó regionális önkormányzati rendszerben a megyei múzeumi szervezet szerepe meghatározhatatlan. Következtetése szerint szükség van egy szakmai érdekvédelmi szervezetként működő Magyar Múzeumi Kamarára, amely egységes intézményként kezelve érvényesíti a hazai múzeumok szakmai érdekeit. Hasonlóképpen a megyei múzeumok ellentmondásos helyzetéről tartott előadást Vándor László, a Zala Megye Múzeumok igazgatója, az MMISZ (Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége) elnöke. Kifogásolta, hogy e múzeumoknak tulajdonosi és közigazgatási tekintetben sincs formalizált kapcsolata azzal a településsel, amelynek területén gyűjtenek és működnek. Ellehetetlenült helyzetük javításának szándékával gyűltek össze a megyei múzeumi szervezetek vezetői 2003 júniusában Szabadszálláson, és alakították meg az MMISZ-t, azzal a céllal, hogy a kiforratlan feltételek között, egy lehetséges közigazgatási - következésképp az egész múzeumügyet érintő - átszervezés küszöbén szakmai érdekképviseletként legyenek jelen. Edith Schoeneck előadását egy megdöbbentő összehasonlítással kezdte: „a németországi múzeumok igen közkedveltek, népszerűbbek, mint maga a Bundesliga''. Az - egy bajor kastélymúzeumot igazgató - előadó arról informálta magyar kollégáit, hogy a Németországban leginkább sokszínű kínálattal rendelkező bajor múzeumok finanszírozása részben a szövetségi állam, részben a bajor pénzügyminisztérium illetékességébe tartozik. Szakmai szervezeti és pénzügyi kérdésekben a kulturális minisztérium fennhatósága alatt működő tartományi központ nyújt segítséget a fenntartóknak. Jaroslav Peska, az olomouc-i régészeti központ igazgatója a csehországi Olomouc megye múzeumairól adott összefoglalást. Az Olomouc megyei múzeumi hálózat magja megyei fenntartásban van, a múzeumok ingó és ingatlan vagyona - a gyűjteményeket is beleértve - a megye tulajdonát képezi. A Cseh Köztársaságban a muzeális jellegű gyűjtemények védelméről szóló törvény általános szinten fogalmazza meg a kötelezően nyújtandó szolgáltatások körét, ennek megfelelően a közszolgáltatásokat részben vagy egészben az államháztartásból finanszírozzák. Az Eszéki Szlavónia Múzeum igazgatója, Mladen Radic részletesen ismertette intézményének mintegy 130 éves történetét. A Szlavónia Múzeum jelentőségének elismeréseként 1994-ben nemzeti intézményi státuszt kapott, azóta a horvát kulturális tárca gyakorolja a fenntartói jogokat. A minisztérium állandó és jelentős pénzügyi támogatása nagyban hozzájárult a múzeum háború utáni rehabilitációjához, prioritásainak és projektjeinek megvalósításához. Az Európai Unió kultúrához való viszonyáról írt tanulmányának záró fejezetében Andrássy György, 56
