Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
Melldísz. Lumi, West Sepik Province Ananászforma kő buzogányfej. Lake Kutubu menjek ki hozzá segíteni e munkában: a témához szükséges könyvek szintén nála voltak. A legkorábbi időpont, amikor mindketten ráértünk, 2003 májusa lett volna. A sors újból közbeszólt és megakadályozta, hogy valaha is együtt dolgozhassunk, akár a pápuáknál, akár másutt: Emese 2003 márciusában meghalt. Végső akarata szerint gyűjteményének, könyveinek, jegyzeteinek és térképeinek Gödöllőre kellett kerülniük. Ezt a kérést tiszteletben tartva szerveztük meg tavaly a múzeum, a város és Emese gyermekeinek segítségével az anyag leírását, fotózását, becsomagolását Angliában, majd ezt követően a hazaszállítást november közepén. A több mint 350 tárgyból álló gyűjtemény döntő része az 1960-as években készült Pápua Új-Guinea központi fennsíkjának területén, és ott is használták őket. Nem turistáknak gyártott emlékekről van szó, hanem a hétköznapok és az ünnepek kellékeiről, használati tárgyakról, eszközökről, a viselet darabjairól, a helyi kézművesség termékeiről. Mindez arról a vidékről, amely a szó szoros értelmében csak az 1930-as évektől vált ismertté az európaiak számára és amely, éppen ezért, még mindig a legarchaikusabb területnek számít Pápua Új-Guineában. A Gödöllői Városi Múzeumban 2001-ben rendezett kiállítás kapcsán már „gyötörtük” eleget az olvasókat a pápuákkal (lásd: Múzeumi Hírlevél, XXIII. évf., 1. szám, 2002. január, 9-11. old.). Amit akkor írtam a gyűjtőterületről, érvényes erre az anyagra is, sőt Emese Molnár-Bagley gyűjteményének kedvezően alakult sorsára is. Az újonnan érkezett pápua felföldi tárgyakat 2007 őszén szeretnénk bemutatni a múzeum kiállításán, s ehhez már, reményeink szerint egy olyan kiadvány is meg fog jelenni, amely méltó lesz Emese emlékéhez. Szívesen elmentem volna a pápuákhoz, de annak is örülök, hogy végül ők jöttek el hozzám, közvetítve barátnőm üzeneteit: nem csak nekem, hanem mindenkinek, akit érdekel, Biró Lajosról, pápuákról, magyarokról, az élet szép és keserves pillanatairól. Antoni Judit Biró Lajos egyébként, akiről csak a Jóisten meg a szakemberek tudják, hány állatot (rovart kb. 200000?) gyűjtött, és akiről több mint 200 fajt és 18 genust neveztek el, aki közel 6000 tárgyat, jegyzetet, fotót küldött haza, idén 150 éve született. Bodrogi Tibor pedig éppen 20 éve halt meg. Reméljük, sikerül a nyáron a Magyar Természettudományi Múzeumban megrendeznünk azt a kiállítást, amely mindkettőjük emlékének tisztelettel adózik. Antoni Judit - Marton E., a szerk. 2006. február Mesélő tábla. Keram folyó vidéke Bilumra illeszthető dísz. Hűli, Southern Highlands Province, 1980-as évek vége.
