Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
m^TúzEUMi Hírlevél m Ma a „bősz elem” minden eddiginél nagyobb erőpróba elé állítja az emberiséget. A természeti csapások (pusztító szökőár, tornádók, özönvízszerű esőzések, árvizek), a mesterséges veszedelmek (az Öbölháborút követően a kuvaiti olajkutak felgyújtása, a New York-i WTC lerombolása, egyéb terrorcselekmények - repülőgép eltérítések, szálloda-, vonat-, és metrórobbantások, stb.) emberfeletti teljesítményeket követelnek a kutató-mentő, felszámoló erőktől. Ennek a gigászi küzdelemnek mindenkor résztvevői a tűzoltók - a hétköznapi csapások megzabolázásának hősei - is, akik munkájukat, önként vállalt kötelezettségeiket ma is az idézet szellemében végzik. A sokoldalúan képzett „lánglovagok'' ma korszerű eszközökkel és módszerekkel vívják meg harcukat. Az hogy évezredeken át miként folyt ez a küzdelem, abba avatja be a látogatókat a „Tűzvédelem története az őskortól napjainkig" állandó kiállítás. Az ember tűz elleni küzdelme létével egyidős. Kezdetben ösztönös és az életben maradást szolgálja, ugyanis a lakhely megváltoztatása biztonságot teremt. A letelepedett embercsoportok, nemzetségek, törzsek összetartó ereje korlátot szab a szabad mozgásnak, a letelepedett emberek az ártó tűz ellen kötelességszerűen lépnek fel. Őseink sokáig úgy vélték, hogy a tűz isteni hatalom uralma alatt áll. Védekezésként a tűzistenhez fohászkodtak, közben tűzáldozatot mutattak be vélelmezve, hogy a tűz lángja, és a felszálló füst közvetíti az emberi megalázkodás szavait az égiekhez. A tűzcsiholás egyben azt is jelentette, hogy a természet keltette tűzön kívül a tudatosan élesztett, de „rakoncátlan” tűzre is „különös gondot kell fordítani". Természettudományos ismeretek, valamint technikai eszközök hiányában őseink „tűzoltó tevékenysége" az ösztönösség szintjét alig haladja meg, még akkor is, ha a kis tüzek ellen győzni tudott. Ez még mindig csak tudatos elemekkel átszőtt cselekvésnek tekinthető. A nagy tüzek elleni „csata megnyeréséhez" még sok időre, természettudományos ismeretekre, jól használható tűzoltószerekre, felkészült személyekre, kiforrott tűzoltási technikára volt szükség, azaz az egész tevékenységben fokozatosan a tűzvédelem tudatos, tudományos elemeinek, a szervezettségnek kellett a meghatározónak lenni. Az embert megfigyelte, hogy a tűz „legtermészetesebb párja” a víz, azaz alkalmas a tűz oltására. A korabeli tűzoltás így a vízre épült. A víz „egyeduralmának a megtörése" mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött meg, de a tűzoltás gyakorlatában ma is előkelő helyet foglal el. Napjainkban már kiforrott tűzoltási technikák léteznek nemcsak a hagyományos, de a gáz-, olajkút, erdő-, vegyi anyag tüzek, stb. megfékezésére is, amelyekben a víz mellett más anyagok, vagy önállóan más anyagok is fontos szerepet kapnak. A kiállítótermekben időrendben követhető végig a tűz elleni sok évezredes harc. A múzeumba belépve először az őskortól a Római Birodalom bukásáig terjedő időszak emlékeivel találkozunk. Elsőként - a tűzoltók védőszentjének - Szent Flóriánnak a barokk oltárszobra ragadja meg a figyelmet. Aquicumban katonai és önkéntes tűzoltó osztagok álltak szolgálatra készen. A polgárváros tűzoltólaktanyájának makettje szervezett tűzoltó életről tanúskodik. Feltárásakor került elő a víziorgona, amelynek rekonstrukcióját a hannoveri világkiállításon is bemutatták. A második terembe a céhes tűzoltással ismerkedik a látogató. A céhek mesterei közül egyesek ismerik a tűz gyújtásának, és oltásának fortélyait (kovács, fémöntő, stb.), mások a házakat építenek, bontanak (kőműves, ács, stb.), többek használati tárgyakat készítenek (kádár, bognár, takács, stb.). így a tűzoltásban a munkamegosztás érvényesíthető. De a legfontosabb, hogy a tűzoltószereket is ők készítik (vízipuska, gólyanyakú fecskendő, tömlő, stb.) A debreceni diáktűzoltóknak (a szervezett tűzoltók elődjeinek) a tűzoltószerei is figyelemre méltóak. A következő teremben a magyar szervezett tűzoltóságok megalakulásáról, tevékenységéről, a tűzoltó ügy nagy személyiségeiről (Rösch Frigyes, gr. Széchenyi Ödön, József főherceg stb.) látható érdekes összeállítás. Feszty Árpád „Kárvallottak” című képe átütő erővel ecseteli egy korabeli tűzvész megrázó következményeit. Egy újabb teremben a XIX. század tűzoltástechnikai eszközei ismerhetők meg, köztük nagy magyar találmányok - Kőszeghy Mártony Károly „életmentő készülete", Szabó Pál és fiainak gőzfecskendője. A XX. század legjellemzőbb tűzoltószerei a centrifugálszivattyú, a gépjárműfecskendő, Szilvay Kornél találmánya a szárazoltógép, a tűzjelző berendezések, kismotorfecskendő keltenek csodálatot a következő teremben. A kiállítás második része - újabb két terem - a II. világháborútól napjainkig tartó rohamléptű fejlődésről győzi meg a látogatót. A légoltalom, a tűzoltók háború alatti tevékenysége, az állami tűz-52
