Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
©i^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉL^© a temetési szertartásnak keretet adó térsorozat hangulata dominál. Az építészeti kifejezőeszközök a templomépítészetben a legkifinomultabbak. A modern finn templomépítészet legsajátosabb jellemzője a fény és a tér finom kölcsönhatása, míg másik fontos témája a természetközeliség. Az ornamentika helyett ezek a jellegzetességek adják meg a modern finn templom hangulatát. A dísztelenség mélyen gyökerezik a finnek múltjában és nemzeti karakterében. A tárlat a következő finn építészek templomait mutatja be: Erik Bryggman, Kaija és Heikki Siren, Alvar Aalto, Viljo Revell, Aamo Ruusuvuori, Raili és Reima Pietilä, Timo és Tuomo Suomalainen, Pekka Pitkänen, Käpy és Simo Paavilainen, Kristian Gullichsen, Juha Leiviskä, Matti Sanaksenaho. Információ: SulyokMiklós, Budapest Galéria (tel: 388-6771, fax: 388-6784, e-mail: bp.kiall@axelero.hu) vagy Kirsi Rantala (magyarul is) a Finn Nagykövetség kulturális titkára (tel.: 279-2521, fax: 385-0843, gsm: 06 20 913 1942, e-mail: kirsi.rantala@formin.fi) SZEGED Mednyánszky és Szeged ismét egymásra talál Móra Ferenc Múzeum 2006. január 27. - március 26. Mednyánszky László (1852 -1919), amikor 1879 márciusában értesült a szegedi nagyárvízről, azonnal a helyszínre sietett, és részt vett a védelmi munkálatokban. A nagyszerű festő gondolkodás nélkül segített a bajbajutott Szegednek. Az egyik legismertebb magyar művész és a város ismét egymásra talál: január 27-én Mednyánszky-tárlat nyílik a Móra Ferenc Múzeumban. A kiállításon a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből 28 műalkotás, húsz olajfestmény és nyolc grafika kerül bemutatásra. Egy olyan egyedülálló válogatást tekinthetnek majd meg az érdeklődők, amely ebben a formában még nem volt látható Magyarországon. A tárlat anyaga izgalmas keresztmetszete Mednyánszky századforduló előtti munkásságának. Tájképfestészetének erényeivel éppúgy szembesülhetnek a látogatók, mint emberábrázolásának és portréinak karakteres voltával. A kiállított alkotások többsége a festő szülőföldjén, nagyőri tartózkodása idején született. A kisebb méretű vázlatok, rajzok mellett láthatóak lesznek nagyobb méretű festmények is, mint például az 1880-as évek első felében készült Szerencsétlenség című mű. Az egyik legérdekesebb darab az Alkony. A kép egy amerikai aukción, mint ismeretlen mester alkotása került kalapács alá, de vásárlója felismerte, hogy Mednyánszky festményéről van szó, a későbbiekben került a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Ez a mű is jól példázza, hogy Mednyánszky számára a táj egyben eszköz a saját lelkiállapotának kifejezésére. A visszaemlékezések szerint - a kicsi korától kezdve gyakran beteges - Mednyánszky László hamarabb tanult meg rajzolni, mint beszélni. Minden keze ügyébe kerülő papírlapra rajzolt. A nagyőri táj, a Tátra monumentális vidéke élete végéig művészetének fontos témáját jelentette. A nemsokára a Móra Ferenc Múzeumban bemutatott képek értékét is növeli, hogy sokszor a szerencsének és a véletlennek köszönhető, hogy egy-egy Mednyánszky-mű megmaradt. A művész elkészült festményeihez ugyanis nem ragaszkodott, sokat már az alkotás helyszínén elajándékozott. Mindezidáig sem sikerült például kideríteni, hogy mi lett a Párizsban vagy Barbizonban készült munkáival. Szeged legrégebbi köztéri szobrai Kass Galéria 2006. január 20. - március 12. Évtizedeken keresztül elveszettnek hitték a Szeged-alsóvárosi Mária-szoborcsoportot, a város legrégebbi kőalkotásait. A ferences rendház felújítása során 1991-ben találtak rá a páratlan értékű barokk műkincsekre. A restaurálás különböző ütemei sok időt vettek igénybe. A Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti kiállítóhelyén, a Kass Galériában most végre megtekinthetőek a fő- és mellékalakok, illetve az őket körülvevő angyalok is. Hogy mikor készültek a szobrok, nem egyértelmű, az azonban bizonyos, Szeged legrégebbi köztéri műalkotásairól van szó. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a XVIII. század elején már állt az alsóvárosiak körében komoly tiszteletnek örvendő szoborcsoport, amelyhez a legkülönbözőbb történetek fűződnek. Az egyik ilyen szerint egy idegen katona azzal a felkiáltással, miszerint: lássuk, a katolikusok istenasszonya képes-e magát megvédeni, rálőtt a szoborra. El is találta Szűz Mária alakját, a jobb kar letört - ezért nevezték akkoriban Csonka Szűznek - de a golyó visszapattant és halálra sebezte az istenkáromló férfit. 1950-ben a ferences szerzetesek - félve, hogy a kommunista hatóságok megsemmisítik a vallásos 45
