Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
m^úzEUMi Hírlevél J© számítógépek segítségével ismerkedhet meg a néző az utasok személyes történeteivel. Az Erzsébet Királyné utasainak naplói, interjúi, s memoárjai ismét érintés-érzékeny monitorokon jelennek meg, a néző által kiválasztott sorrendben. A vetítőteremhez vezető úton kronológiákat, fényképeket, metszeteket látunk, melyek bevezetnek a történetbe és a történelmi összefüggésekbe. Kiemelt szerepet kapnak Marsigli gróf a 18. században kiadott hatalmas enciklopédiájának részletei a Dunáról. A kiállításhoz egy honlap is készült a C3 segítségével, ahol a látogató az installáció alapjául szolgáló teljes kutatási anyagban barangolhat. www.danube-exodus. hu Kép a képben - Művész és közönség öt évszázad grafikusművészetében Burgkmairtól Picassóig Szépművészeti Múzeum 2005. december 1. - 2006. március 27. A tárlat olyan műveket tár a látogatók elé, amelyeken az ábrázolás tárgya maga a művészet. A kiállítás hat tematikus részben csaknem 200 művet mutat be, a XVI.-tól a XX. századig. A „kép a képben" kifejezés hallatán a legtöbb embernek a festőállvány előtt dolgozó, modelljére pillantó művész jut az eszébe. Kétségtelen, hogy ennek a képtípusnak az önarcképek és a műterem ábrázolások a leggyakoribb megjelenési formái, a Szépművészeti Múzeum 170 lapból álló tematikus kiállításán azonban számos kevésbé ismert témájú, szokatlan ikonográfiájú mű is szerepel, melyek közös vonása, hogy magáról a művészetről szólnak. A kiállítás hat tematikus egysége az árnyék körberajzolásának az ábrázolásától a nyilvános kiállításokig vezető utat járja be, elsősorban a múzeum rendkívül gazdag gyűjteményének sokszorosított grafikái közül válogatva. Sok rézkarc és rézmetszet első ízben kerül bemutatásra, de az anyagot néhány magángyűjtőnek és a stuttgarti Staatsgalerie Grafikai Gyűjteményének a kölcsönzése teszi még izgalmasabbá. Az első csoportba a művészettel kapcsolatos antik történeteket megörökítő lapok kerültek, melyek forrása elsősorban idősebb Plinius Természetrajza. Nála olvashatunk a kedvesének árnyképét körülrajzoló korinthoszi fazekas leányáról, és az ókor híres festőiről Apellészről és Zeuxiszról. Salvator Rosa 1662-ben készített nagyszerű rézkarcán az öntudatos Apellést ábrázolta, aki művészeti kérdésekben még Nagy Sándort is hallgatásra intette. A TRAVERS LES ATELIERS Fictore i Epatanl!... Saprisli!... Superte!.. $a park!. Az ókorban Minervát tartották a művészetek legfőbb patrónusának: számos metszeten láthatjuk, amint megvédi a művészetet a rá leselkedő ellenségektől, így a tudatlanságtól és az irigységtől. Ez utóbbi ábrázolási típus már átvezet a következő témakörhöz, amely a művészet-allegóriákat tekinti át. Az allegóriák nagyon változatosak lehetnek: a Festészet egyszerű megszemélyesítésétől a bonyolult elméleti kérdések vizuális kifejezésig, amit a kiállításon Pietro Testa 1640 táján készített rézkarcai példáznak. A harmadik tematikus egység a Madonnát festő Szent Lukács ábrázolásokkal a kereszténység eszmerendszeréhez kapcsolódik. A középkortól Lukácsot tekintették a festők védőszentjének, mivel a legenda szerint ő festette az első Madonna-képet. Lukácsot legtöbbször festőállvány előtt, műtermi környezetben örökítették meg, és a jelenetet számos realista, zsánerszerű elemmel gazdagították. Külön csoportot alkotnak a művészi mesterség elsajátítását bemutató műhely és akadémia-ábrázolások. A céhes eredetű műhelygyakorlatot aló. század végétől az elméleti tudásra egyre nagyobb hangsúlyt fektető akadémiai oktatás váltotta fel. A metszetek jól tükrözik, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak az antik szobrok tanulmányozásának. A legváltozatosabb tematikus csoportot a művészportrék alkotják. Ide tartoznak mindenek előtt azok az önarcképek, amelyeken a művész sa43
