Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
©l^ÚZEUMI 3í\RLEVÉLJ© kifejtett munkásságát Kovács Gergelyné két évtizedes munkássága alatt számos eredmény köthető nevéhez: vezetésével, irányításával új múzeumi kiállítóhelyek jöttek létre, régiek megújultak Új, emberközpontú szemléletet, igényességet honosított meg a kiállítások kivitelezésében. Vigyázott arra, hogy a hírközlési ágazatok együtt őrzött és gondozott gyűjteményei továbbra is együtt maradjanak. Rendezvényeivel hozzájárult a hírközlési múltunk, kultúránk jobb megismertetéséhez. Az évfordulók visszaemlékezésre késztették a muzeológusokat. Megemlékeznek a kötetben a 75. születésnapját ünneplő és erre az alkalomra felújított Bélyegmúzeumról, Solymosi Jánosné megismerteti az olvasókat a múzeum egyedülálló gyűjteményével. Angyal Erzsébet „Remekművek jelige alatt" című írásában képzőművészekről szól, akik bélyegeket terveznek és megtudhatjuk, hogy mi minden kapcsolódik még a bélyegkészítéshez. Nikodém Gabriella tanulmányában a magyarországi bélyeggyűjtés történetét tárja fel, megismertet a bélyeggyűjtés kezdeteivel, és azokkal a tényezőkkel melyek befolyásolták a gyűjtés folyamatát. Egy másik nevezetes évfordulóra emlékezve Bartók Ibolya arról ír, hogyan nyílt meg ötven évvel ezelőtt a Postamúzeum, írásában eddig ismeretlen, izgalmas részleteket közöl a nagy múltú, újjáalakuló intézményről. A 80 éves magyar rádiózás megindulásával 1925-ben a magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel gyarapodott - olvasható KrizsáknéFarkas Piroska visszaemlékezéséből. Az évfordulóra a közszolgálati és a közműsor-szolgáltató rádiókkal közösen kiírt: „Életem és a rádió" című pályázatra beérkezett pályaművekből is olvashatunk néhányat. Olvashatunk még érdekességeket - a teljesség igénye nélkül - a római postáról, a telefonokról régen és ma, a galambposta történetéről, a Bélyegmúzeum fényképgyűjteményéről és Ifjúsági Filatelista Klubjáról. A kötet tanulmányai angol nyelvű összefoglalókkal egészülnek ki. Balotától Balotaszállásig írások Balotaszállásról a kezdetektől napjainkig. Szerk.: Szakái Aurél. Kiad.: Thorma János Múzeum és Halasi Múzeum Alapítvány, Balotaszállás, 2006. 327 p. ill. (Thorma János Múzeum Könyvei 21.) A Duna-Tisza közén, a Homokhátság déli részén található kis faluról szóló kötet teljes képet ad az érdeklődőknek erről a tájról, szorgalmas, gazdag kultúrájú népéről. A bevezető írásban Száraz Csilla Balota történetét a kezdetektől a késő középkorig foglalta össze a régészeti leletek tükrében. Bemutatja Balotaszállás határának természetföldrajzi adottságait, a régészeti kutatásokat kezdetektől napjainkig, a feltárt lelőhelyeket. Szakái Aurél Balota több mint négyszáz éves történetét kíséri végig a török kortól, a késői feudalizmus időszakán és a polgári koron át a szocializmus kezdetéig. Szalai Sándor balotaszállási helyneveket gyűjtötte egy csokorba, Ozsváth Gábor Dániel pedig a Balotaszállás határain belüli területek népi építészetét vizsgálta. Balotaszállás községet 1952-ben hozták létre Kiskunhalas egykori pusztáiból. Gszelmenn Ádám az 1952 előtti állapotú települések iskoláit mutatja be. Cseri Gábor a göbölyjárási Tanyaotthon Népművelődési Egyesület történetét kutatta a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában található iratok alapján. Az egyesület 1928-ban jött létre, célja: „a művelődésben magára hagyott tanyai nép tömörítése a népművelés érdekében, a kor társadalmi, gazdasági és művelődési eszméinek és törekvéseinek kiépítése által. Az egyesület ezt a célt népművelői tanfolyamok, ünnepélyek, önálló előadások, sport- és társasjátékok, pályázatok, versenyek, táncvigalmak rendezésével, valamint kölcsönkönyvtár létesítésével kívánja szolgálni, hogy mindezeken keresztül ránevelje a művelődésre és a társadalmi összetartozás érzetére a nemzeti elszigeteltségben élő tanyasi lakosságot". A nemes célok megvalósításának az 1948-as belügyminiszteri rendelet vetett véget, amikor egy tollvonással feloszlatták az egyesületet. A következő fejezetekből Balotaszállás történetét 1952-től napjainkig ismerhetjük meg. Földes Ferenc azon a folyamaton vezet végig minket, hogyan vált 1952-ben egy alig pár épülettel rendelkező tanyás központ faluvá, miközben lélekszáma folyamatosan csökkent. Szól a falu jövőbeli kilátásairól is, a falu megtartása érdekében a következő évek feladatáról. Ö. Kováics József a. helység gazdasági és társadalmi átalakulását, Balázs-Piri Lászlóné pedig az iskolákban történt változásokat követi nyomon. Szó van még a kötetben a Rákóczi Vadásztársaság 1945-től napjainkig való működéséről, a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized krónikájáról. Befejezésül balotai emberekről szóló anekdotákat, történeteket, visszaemlékezéseket olvashatunk. Történeti Muzeológiai Szemle A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. Szerk.: Ihász István és Pintér János. Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2006. 328 p. ill. Az évkönyv „Tanulmányok” fejezetében R. VárkonyiÁgnes a korszerű történettudomány és a múzeumok kapcsolatának kérdését járja körbe. Van-e múzeum nélkül korszerű történetismeret? Hogyan alakult a változásokkal együtt ez a közös terület? Ezekre, és számos más kérdésre adja meg a választ saját szakterülete, a kora újkor, és a histográfia tapasztalatai alapján. Szemán Attila „A rézpénzek szerepe a Rákóczi-szabadságharc kitörésében és bukásában” című írásában a mindkét történelmi folyamatban szerepet játszott rézpénzekkel foglalkozik. 392
