Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
©Múzeumi Hírlevél Jg) és iparok, de őrzünk például népi játékokat is. Összefoglalóan a tételek a 20. század első fele gazdálkodását, paraszti és iparos társadalma tárgyi kultúráját reprezentálják. A helyi népi lakáskultúrát az 1985-ben megnyílt, Csongrád-Belsőváros Gyökér utca 1 számú ház mutatja be. A ház megnyitása óta folyamatosan, májustól októberig látogatható. (A felújítási munkákból az idén a ház nádtetejének javítását tudtuk elvégeztetni négy támogatóval.) A 20 évig álló, „Kubikosok" című állandó kiállítás után, 2000-2004 között nyíltak meg az új állandó kiállítás egységei, Csongrád megye bronzkori kultúrája, Mozaikok Csongrád város történetéből, Csongrád népélete és Ellésmonostor bemutatása. Közben 1998-tól évenként jelentek meg a Múzeumi Füzetek - Csongrád számai, melyben a város kutatásáról, ennek részeként az állandó kiállítás egységeiről jelentek meg tanulmányok, kiállítás ismertetők. A raktárügyünk 2006-ban - előző évek sikeres pályázatai segítségével - kezd megoldódni. A textilgyűjteményünk jelentős részét a tetőtéri, úgynevezett modul raktárban helyeztük el. A textíliákat 21. század színvonalán, előírt páratartalom, hőmérséklet biztosításával, a célra készült szekrényekben tároljuk. A külső raktári (többségében néprajzi) anyagunkat 2000 óta egy helyen, nem ideális, de megfelelő körülmények között tároljuk. (Az itt tárolt tárgyak faanyagának lekezelését sikeresen befejeztük. A raktárt a Múzeumi Hírlevélben is bemutattuk.) A felgyői hulladéklerakó építését megelőző régészeti ásatás leleteinek készülő raktár felépítésére rövidesen sor kerül. 2001-ben halt meg a csongrádi születésű dr. Katona Imre néprajzkutató, egyetemi docens. Hagyatékából a múzeumba is került. Az évforduló évében temettük el Erdélyi Péter helytörténész kollegánkat, aki közel 20 évig volt az intézmény munkatársa. Az 50. évfordulót, ha szerényen is, de igyekeztünk a közönség számára örömteli eseményekkel emlékezetessé tenni. Ilyen volt a Múzeumi Világnapon a modul raktár avatása és a Ötvös-Szabó házaspár (Ötvös László gyűjtő és felesége, Szabó Éva népi iparművész kiállításának, majd júliusban a „Mindez a miénk" címen három csongrádi család (Dicsővári, Pintér és Szöllősy család) - szintén időszaki - kiállításának megnyitása. Az utóbbin Szöllősy József hegedűművész, a kiállító családok egyikének képviselője kis hangversenyt adott. Testvére, Szöllősy Annamária a család kiállításának folyamatos tárlatvezetését vállalta föl. (Ezúton is köszönjük.) A gyerekek számára az évforduló ünnepeként is Gálfi Tamás nemezelő foglalkozásokat tartott májustól augusztus végéig. (A foglalkozások egy része kapcsolódott a Galambosi Gabriella vezette nyári napközihez.) Nyolc foglalkozáson közel 100 gyermek ismerkedett meg ennek az ősi tevékenységnek az alapjaival. Reméljük, hogyha szerény anyagi körülmények között is, de évfordulós rendezvényeinkkel kicsiknek és nagyoknak is emlékezetessé tettük ezt az évet. Még ebben az évben nyitunk egy kiállítást „Ásványok világa" címen. Befejezésül a jubileumi év múzeumi munkatársait sorolom fel ABC sorrendben: Bencsik Józsefné, Brindza Lászlóné, Gálfi Tamás, Kókai Józsefné, Soós Lászlóné, Tóthné Farkas Andrea és aki a fentieket írta: Szűcs Judit, múzeumigazgató. SZEGED Szükségpénzhez jutott a szegedi Móra Ferenc Múzeum Nem arról van azonban szó, hogy hirtelen segélyt kapott volna a közintézmény, hanem a múzeum numizmatikai gyűjteménye gyarapodott harminc úgynevezett szükségpénzzel. A pénztörténészek azokat a fizetőeszközöket nevezik szükségpénznek, amit válságos időkben - amikor valami komoly ok miatt az állam nem képes ellátni megfelelően kötelezettségeit - állítanak elő. A szükségpénz tehát egyfajta helyi hatóságok vagy magánszereplők (kocsmák, gyógyszertárak, kereskedők) által kiadott pénzhelyettesítő, amely megkönnyíti a mindennapos kifizetéseket. Ezek az átmeneti pénzek főként kisebb címleteket jelentenek, a háborús időkben a hadsereg igényei miatt ugyanis nincs elegendő fém, amiből pénzt tudnának verni, így jönnek képbe a papírra nyomtatott alkalmi fizetőeszközök. A gyűjtők és a numizmatikusok számára a szükségpénz értékét viszonylagos ritkasága adja. Kevés maradt fenn belőlük. A most a múzeum birtokába került 1919 körül használt időszaki fizetőeszközöket egy magángyűjtőtől vásárolta a közintézmény. Az idős férfi úgy döntött, felszámolja több évtizeden át gondosan őrzött és gyarapítón kollekcióját. A gyűjtemény egészéből a múzeum ezekre a pénztörténeti ritkaságokra tartott igényt. A friss szerzeményeket Nagy Ádám muzeológus fogja rendszerezni és beilleszteni a Móra Ferenc Múzeum pénztörténeti gyűjteményébe. Szintén hozzá kapcsolódó hír, hogy a napokban jelent meg a Leány falusi Károllyal közösen írott, a Magyarország fém- és papírpénzeiről szóló újabb kötete, mely a pengő 1926 és 377
