Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
©í^úzeumi Hírlevél m Múzeumok határok nélkül Kortárs paletta-festmények Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő Képtár (Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.) 2006. október 13. - november 9. A sümegi művésztelephez köthető palettafestmények mintájára, részben a belőle a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban 1998- ban rendezett kiállítás kapcsán múzeumunk felkért kortárs művészeket, készítsenek nekünk „paletta-festményt”. A tárlat megnyitója valódi, jó találkozás volt művekkel, alkotókkal. A fergeteges hangulatú vernissage alkalmával, a kiállítási terem egyik alkalmas terében kialakítottunk egy műteremsarkot: üres, különböző formájú paletták, ecsetek és festékek várták a művészeket, akik a közönség lelkes érdeklődése közepette festettek ezekre az üres falemezekre. Voltak, akik inkább hazavitték a nekik szánt palettát, és otthon, saját tusculanumuk csendjében, saját festőeszközeikkel vetettek a kínálkozó üres felületre rájuk jellemző motívumot, képtöredéket vagy akár - valamely narratív módon megfogalmazott - történést. Az újonnan született alkotások is mutatták és mutatják, mennyire megváltozott a művészek szemléletmódja: ezek a „pszeudopaletta-művek" más hangvétellel, más alkotói attitűdről, más eszköztárról és - mindezekkel kifejezve - más világról vallanak. Realizmus és absztrakció egyaránt jelen van a megfogalmazásokban. A művésztelepek közösségének inspiráló atmoszféráját idéző festészeti akció híre aztán terjedt: akik akkor ott jelen voltak, ma is közvetítenek újabb egyéni palettákat kollekciónknak: ilyen Weinberger Róbert palettája, melyet Swierkiewicz Róbert nemrég Párizsból hozott haza gyűjteményünkbe. Felsőörsön napjainkban is rendeznek művésztelepet, 2001 óta, de mivel egyre több szakmai és nem szakmai tanácskozás is csatlakozik manapság egy ilyen rendezvényhez, szimpozionnak nevezik őket. A felsőörsi mediterrán hangulatú helyszínen létrehozott szimpozion első résztvevői finn és magyar művészek voltak, s közülük 2002-ben több finn alkotó, miként hajdan egy-egy művésztelepen, kézjegyével látott el egy-egy palettát. (Érdemes megjegyezni, hogy azóta tovább folytatódott, bővült a Felsőörsön működő művésztelep, többek között erdélyi művészekkel is, és ebben az évben, helyszínt váltva ezért rendezték meg itt találkozójukat a művészek.) Vannak festők, képzőművészek, akik ma is kizárólag egy-egy munkájukhoz használnak egy-egy palettát. így ez tükrözi annak színvilágát, a rajtuk kikevert festékfoltok alkalmasint ráírt dátummal, címmel az adott mű „festészeti dokumentumai” - ilyen Péterjy Gizella kézlenyomattal ellátott, ebben az évben gyűjteményünkbe került palettája. Külön érdekes, ha más műfajban alkotó művészek nyúlnak a palettához, mint például a porcelánnal dolgozó Horváth László, aki dísztáljain is többször alkalmazott, keleti kalligrafikus írást idéző könnyed-finom jeleket hagyott a paletta piros metszésvonallal jelölt fehér felületén. Anyagát, a puha-meleg gyapjúszálat feszítette ki a palettára a textilművész Lugossy Edit, és az iparművész Tamás Ákos nemcsak alkalmi snell-portrékat vetett könnyedén a palettára, de néhány porcelánból is megformált figuráját is lefestette. Györgydeák György magánmitológiájának Szórejtvényes című fura figurája szervesen illeszkedik az életműbe, csakúgy, mint Somogyi élénk sárga-piros színekkel festett kompozíciója. A bizarr, „ottfelejtett" ujjú Szilvásy paletta a művész más festményeiről „ideszállt” madarakkal vidámságot sem nélkülöző üdvözlet a műteremből. Málló falak felszíne alól felsejlő üzenet, régi ismeretlen idők fragmentuma is lehetne Bátai Sándor táblája, míg szekvencia-jellegű a hasonló motívumok variálásából létrehozott Etűdök kompozíció (KulcsárÁgnes). A paletta formájával, annak ovális kivágásával mint képépítési elemmel is sok művész él hangsúlyozottan (Vágfalvy Ottó, Ughy István, Balázs Eszter), de szinte vallomásértékű bepillantást enged meg az alkotó életébe az a doboz-objekt, melyet Bárdy Margit készített a palettára való ráépítéssel: a művész műtermének, mindennapjainak kellékei, az alkotással töltött idő „hordalékai" szerepelnek kis inventárában, egy huszadik század második felében élő urbánus művész környezetének apró tárgyai válnak kellékekből művé. A tárlat meglepetése az a műtárgy együttes, amelyet erre az alkalomra készítettek az Erdélyben élő művészek. Nem csak sziporkázó ötletek, frappáns vizuális gégék jelennek meg ezeken a műveken, hanem átütő erejű, bámulatos vitalitást tükröző, sokszor nyugtalanító mondanivaló. Az alkalmi műfaj meg nem határozott, íratlan szabályainak fittyet hányva, nem alkalmazkodva a konvenciókat finoman (túl)éltető kvázi kötöttségekhez, elementáris erejű, olykor határozott plasztikai körvonallal is bíró, szenvedélyes, virtuóz, kísérletnek indult, de feszességüknél, tömörségüknél fogva autonóm művek születtek. A paletta-mű létrehozásának apropója nem volt igazán apropó - ennél sokkal többről van már szó: egy-egy alkotó művészlétének újraforgalmazásáról, a hajdani attributum-tárgy beépítésével létrehozott nagy hatású, monumentalitás erejét sugárzó művek létrejöttéről. Veszprém-Sepsiszentgyörgy Gopcsa Katalin, Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum Az Orbán Balázs emlékszoba Mindeddig még nem számoltunk be a „legnagyobb székely" emlékét őrző állandó kiállításról. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a székelység régi adósságát rótta le, mikor Székelylengyelfalván az Orbán-kúriában megnyitotta az állandó Orbán Balázs emlékszobát. Orbán Balázs Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, Orbán János a francia háborúk katonatisztje volt. Anyja, Knechtel (született Foresti) Eugenia német-olasz (latin) családból származott. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a nagymama, Foresti Eugénia örökségének átvételére. Felhasználva 352
