Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
m^úzEUMi Hírlevél TISZAFÜRED 1883-as miskakancsó a Kiss Pál Múzeum gyűjteményében Tiszafüred a 19. században a magyar népi kerámia egyik jelentős központja volt. A hódoltságkor legszebb hagyományait továbbvivő edényei már a 20. század elejétől köz- és magángyűjtemények keresett darabjai közé tartoztak. Bár az 1877-ben létrehozott tiszafüredi múzeum alapítói elsősorban régészeti érdeklődésűek voltak, a gyűjtemény alaptárgyai közt néhány korai füredi mázas kerámia is szerepelt, többek között egy 1833-as datálású magyar ruhás kancsóként leírt miskakancsó. A néprajzi tárgyak nagy része - köztük ez a miskakancsó is - a második világháború végén megsemmisült. 2006-ig a Kiss Pál Múzeumban a füredi fazekasok legismertebb termékét, a miskakancsót csak egy reformkori töredékes, egy 1872-es datálású, rosszul égetett hamisítvány és egy 1939-es késői és befejezetlen példányt képviselte. A Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával a Kiss Pál Múzeum néprajzi gyűjteménye az idén egy 1883-ban készült miskakancsót tudott megvásárolni. A kancsó már több évtizede a múzeum látókörébe került, de tulajdonosa - lévén családi ereklye nehezen szánta rá magát az értékesítésre. 2006. január végén jelezte eladási szándékát. A kancsó több szempontból is igen figyelemre méltó. Nagyon jól adatolt, hiszen az eredeti tulajdonos unokája őrizte. Tudta, hogy apja születésekor ajándékozta nagyapjának szomszédja, BodóMihály fazekas. További adatokat a református egyházi anyakönyvek nyújtottak. Az újszülött szülei: Lember István és Dögéi Erzsébet; az előbbi tiszaigari cseléd, az utóbbi néhány hold szántóval, legelővel rendelkező földműves család tagja. Lakásuk azon a falurészen található, ahol a fazekasok zöme élt. 1881-ben kötöttek házasságot. Első gyermekük, István 1882 decemberében született. A miskakancsók a feliratok és a hagyományok szerint Tiszafüreden fiatalabb férfiaknak vagy házaspároknak készültek, több esetben keresztelői ajándékul. Az 1883-as kancsó feliratáról ez ugyan nem derül ki („Készült 1883dik év Január lső napján, a Lember István és Dögéi Erzsébet számára. A ki iszik Belőlle Váljon Egéssésére"), de ajándékozását a családi hagyomány az első gyermek kereszteléséhez köti. A kancsó más szempontból is megérdemli a figyelmet. A klasszikus megfogalmazást követi. Fején csákót visel, oldalain rátétes sújtások. Hasán tekergőző kígyó, tekervényeiben három- és négykaréjos karcolt és színezett szerkesztett rozetták. A karcolt díszítmények színezése még hagyományos, a fehér alapú kacsón zöld, vörös és barna. Ez a színezés egészült ki az 1890-es években az okkersárgával, elvétve a kékkel. A miskakancsó ugyan teljes biztonsággal a Bodó-műhelyhez köthető, de a készítő az ott segédéveit közel két évtizedig töltő Balla György. Az 1903-ban házasságot kötő fazekas segéd más, eddig ismeretlen településen nyitott műhelyt. Távoztával a Bodó-műhely szerkesztett rozettás miskakancsói és butellái az emlékanyagban már nem lelhetők fel. A múzeum a miskakancsót az érdeklődőknek a Hónap Műtárgya sorozatban, 2007 márciusában állítja ki, egybekötve a klasszikus tiszafüredi fazekasságot szemléltető CD bemutatójával. Füvessy Anikó HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Egykoron tisztelt, most pusztuló tárgyak fotókon- Lenin feje a fazékban Galéria Kétezer Dömötör Mihály, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa az ország egyik legelismertebb műtárgyfotósa. A hódmezővásárhelyi Galéria Kétezerben nyíló kiállításán azonban más oldaláról ismerhetjük meg. Most is tárgyakat örökít meg, de nem műtermi környezetben, hanem valóságos helyükön - és ráadásul pusztulóban. A galériában 25 felvételt láthatnak az érdeklődők. Mint a fotográfus mondja, „ez a kiállítás 16 évnyi eleinte ösztönös, majd később tudatossá váló gyűjtés eredményeként jött létre.” A fényképeken elhagyott, kidobott, ottfelejtett, lepusztult tárgyak lettek megörökítve. Talán a legérdekesebb fotón egy fazékban elhelyezett Lenin-fejet láthatunk. így múlt el az egykori vezér dicsősége; bizarr megfigyelni, amint alakja éppen csak kilátszik az ütöttkopott edényből. Egy másik fényképen elhagyott körmeneti kereszttel találkozhatunk. Krisztus alakja és a kereszt is szinte teljesen szét van máivá. Szerepel a tárlaton egy útszéli Jézus ábrázolás, melyet lényegében megevett a rozsda, már az arcvonások is csak alig vehetőek ki. Sokat elmond korunkról az a felvétel, amelyen egy téesz épületen lévő ötágú csillagot láthatunk. A csillag egykoron vörös színe lekopott, az ötágú szerkezet körvonalaiból viszont egyértelműen következtetni lehet, ez bizony nem is oly régen még a rendszer szimbólumaként a kommunizmus dicsőségét hirdette. A rendszerváltozás után nem szerelték le, azóta folyamatosan rohad, de nem vették le. Amíg végképp szét nem esik, valószínűleg 342
