Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
m^TúZEUMI ÁÚ'RLEVÉLJ© mészettudományi muzeális gyűjtemények helyzetéről. A megyék szerinti körkép komplex megközelítése (a tárolóterek, tárolási formák és a tárgyak állapota) révén igen alapos képet nyerhettünk szakágunk helyzetéről. Külön elgondolkodtató az előadás záró adatsora: a 2.571.425 nyilvántartott műtárgyra mindössze 12 főállású és 4 részmunkaidős preparátor jut. Ez egyben a további feladatok irányát is kijelöli. A házigazda múzeumi szervezet eredményeit, problémáit dr. Vadász István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága természettudományi osztályvezetője mutatta be. Előadása nyomán kiderült, hogy a mintegy 39.000 darabból, illetve tételből álló gyűjtemény herbáriumi, nagylepke, őslénytani és geológiai szakanyagból tevődik össze és több tagmúzeumban (elsősorban Jászberényben, Tiszaföldváron, Tiszafüreden és kisebb részben Szolnokon, Túrkevén és Kunszentmártonban) található. Megtudtuk azt is, hogy a gyűjteményrészek állagvédelmi felmérése alapján különösen a tiszaföldvári és a tiszafüredi őslénytani szakanyag igényel sürgős állagvédelmi beavatkozást. A következő négy előadó közül ketten a műtárgyi környezet károsító tényezőiről, ketten pedig az egyes gyűjteménycsoportok állagvédelméről szóltak. Dr. Járó Márta, a Magyar Nemzeti Múzeum vegyész restaurátora a műtárgyi környezet (hő, légnedvesség, légszennyezés, fény, UV-sugárzás, IR- sugárzás, biológiai károsítok) károsító tényezőinek fizikai és kémiai aspektusaival foglalkozott. Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának muzeológusa a műtárgyi környezet biológiai károsító tényezőit, a gombák, rovarok és rágcsálók megjelenésének veszélyeit mutatta be előadásában. A két előadó egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a műtárgyi környezet legártalmatlanabbnak gondolt rendellenessége is (pl. páratartalom vagy hőmérséklet ingadozása) milyen veszélyeket rejthet akkor, ha még a mérés, megfigyelés folyamatossága sem megoldott. A két bemutatót két esettanulmány követte. Dr. Pap Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára főosztályvezetője a múmiák muzeológiájáról tartott előadásában a váci Fehérek temploma felújításakor feltárt - és a hazánkban első alkalommal bemutatott - múmia leletek állagvédelmi problémáival foglalkozott. Embey-Isztin Antal, a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárának főosztályvezetője pedig az ásvány és kőzetgyűjtemények 3500 ismert ásványa közül arról a mintegy 300 ásványról (pl. pirít, markazit, azurit, malachit, kősó, realgár) szólt, amely a legveszélyeztetettebb helyzetben lehet. A tanácskozás szünetében az összes résztvevőt megjelenítő csoportkép készült a Megyeháza csarnokában, ezt követően pedig hozzászólásokra került sor. Ez a közel két órás, fórum jellegű eszmecsere igen sok hasznos kérdéskört érintett (az állagvédelmi helyzet további monitorozásának kívánalma, restaurátorképzés, a határon túli múzeumok helyzete, az állagvédelem európai programjaihoz való kapcsolódás lehetősége, etikai megfontolások az embertani anyag feldolgozásakor). A konferenciaanyag kötetben történő megjelentetésének igénye is felmerült. A vendéglátó megyei közgyűlés állófogadását követően a nap a Damjanich Múzeum épületében folytatódott. A díszudvaron baráti beszélgetés, az első emeleti konferenciateremben pedig vetítettképes előadások, prezentációk várták az érdeklődőket. A késői órákon tartott négy előadásnak és a díszudvaron zajló baráti beszélgetésnek közel ugyanannyi szereplője volt, mely önmagában is jelzi a résztvevők állhatatosságát. A találkozó második napja a Szolnoki Galériánál kezdődött, ahol dr. Horváth László a galéria épületének bemutatásával üdvözölte a résztvevőket. Újra közös fényképezés következett, majd jó hangulatban, két csoportban indult a Babgh Béla emlékére szervezett városnéző séta. A két csoport vezetője, Gulyás Katalin történész muzeológus és dr. Vadász István természettudományi osztályvezető, a Szolnoki Galéria (volt zsinagóga) és a Tabáni Tájház közötti útvonalon - dr. Balogh Béla 1931-ben kiadott városnéző sétáinak nyomán - 19 látnivalót mutatott be. így a vendégek a történelmi városrészen áthaladva teljes képet kaphattak a vendéglátó város természeti, történeti és kultúrtörténeti értékeiről. A Tabáni Tájház megtekintése után a találkozó résztvevői két buszra szálltak. Dr. Horváth László és dr. Vadász István kalauzolásával elindultak a Szolnoki-ártér, valamint a Tiszazug megismerését célul tűző szakmai kirándulásra. Ennek a kirándulásnak az első kiemelt állomása a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum új épületének avatása, dr. Varga Lajos múzeumalapító emléktáblájának leleplezése és a Tengerek ékszerei (Válogatás a Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményéből) című időszaki kiállítás megtekintése volt. A szakmai találkozó résztvevői igazi ünnepen vehettek részt, hisz nem mindennapi az, ahogyan a helyi és a megyei önkormányzat egymásra talált az idén 50 esztendős tiszaföldvári múzeum új helyre történő költöztetésében. Igazán megható volt az is, ahogyan a múzeumalapító dr. Varga Lajos alakját és tetteit felidézték egykori tanítványai és munkatársai. Az új épület avatói - Tokár István, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlés elnöke, Borza Attila, Tiszaföldvár 308
