Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

©k^ÚZEUMI J/^ÍRLEVÉLJ©

mondanivaló nagyjából-egészében azonos. A kiállítás előterében látható, már a MNM kiállításában sem túl szerencsés „neolitizációs jelenségek” térkép színes változatban és kisebb kivágatban is nehezen értelmezhető, főként a neolitizáció terjedési ütemét dokumentáló izokron görbék hiányában. Kitűnő viszont az időóra-adaptáció, amelyet szemben a MNM földtörténeti léptékű időórájával, a rendezők az emberiség megjelenésével indítottak.

Az első terem meghatározó eleme a Tiszajenő-szárazérparti kora-neolitikus (Körös-kultúra) ház rekonstrukciója. Ez az épület jól befér a kiállítási térbe. Festett falak, dioráma jellegű környezeti rekonstrukció veszi körül. A figurák nekem kicsit merevnek tűnnek, és a rekonstrukció egyes elemeivel bizonyára lehet vitatkozni, de az üzenet világosan átjön: a korai újkőkor paraszti gazdasága a maga komplexitásában, amely évezredeken keresztül megőrződött, és új anyagokkal-technikákkal kiegészülve egészen napjainkig megmaradt. A hátsó traktusok felé egy óriásira nagyított szimbolikus oltár lábai közt vezet az út, melynek belső felületében láthatóak Csongrád megye világhírű és tényleg lélegzetelállító szépségű kincsei, a különféle istenszobrok (idolok), arcos és antropomorf edények: valamennyi első osztályú műtárgy. Több

fényt érdemelnének - ez egyébként a neolit ház egyes lényegi részleteire is igaz. Tovább haladva, a textilművesség agyagban megőrzött formai és fizikai dokumentumait ismerhetjük meg. A Tiszakultúra meanderes díszű edényeit ugyanis többen is a textíliák, illetve a gyékényfonatok mintavilágára vezették vissza. Különleges lelet a meanderes díszű textilnyomó henger, mellyel készített festett vászonruhát visel az egykori szövőszék rekonstrukciója mellett álló női alak.

A legbelső terem a késő neolitikum egyik legfontosabb hazai lelőhelye, az utóbbi években aprólékosan, mikro-szintkövetéses módszerrel feltárt Hódmezővásárhely-Gorzsa teli településének anyagát bemutató összeállítás látható. A gorzsai termet dr. Horváth Ferenc rendezte. Őskoros régészként fantasztikus élmény hétezer éves, álló, díszített felületű felmenő falakat látni, a kiégett, elszenesedett cölöpök maradványaival. Az ásatási felvételek, rajzos rekonstrukciók jól elhelyezik a bemutatott objektumokat a település maradványai között. A kiemelkedő leleteket bemutató installáció már kevésbé szerencsés: drappos barna színével, rusztikus felületével nem ad kellő kontrasztot a bemutatott presztízstárgyaknak, ékszereknek és különleges anyagú használati eszközöknek.

4