Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
©Múzeumi Hírlevél,?® személyben. Eger városa és az Egri Művészetek Háza Emlékévet rendezett tiszteletére, melyről Keimen Éva számol be. A „Számvetés" fejezetben interjút olvashatunk a Zászlómúzeum megalapítójával, valamint hírt kapunk, a Bajor Gizi Színházmúzeum, az Országos Műszaki Múzeum, A Magyar Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógiai fogadkozásairól. A „Nemzetközi kapcsolatok”-ban ezúttal Basics Beatrix számol be a Budapesti Történeti Múzeum Habsburg Mária, Mohács özvegye kiállítás pozsonyi megfelelőjéről, Sedlmayr Krisztina pedig a magyar ICOM tagok horvátországi kirándulását eleveníti fel. A kiállításokról szóló beszámolók ugyancsak a Bartókévhez kapcsolódnak. így szó esik a Petőfi Irodalmi Múzeum „A népdalgyűjtő Móricz Zsigmond és Bartók Béla” kiállításáról, „Bartók, Kassák" tárlatról a Kassák Múzeumban, A Bajor Gizi Színészmúzeumban rendezett kiállításról, melyen Bartók és a tánc volt a fő téma. Ugyancsak itt olvashatjuk Fejős Zoltán cikkét, melyben egy újszerű kollektív kiállítási vállalkozásról, a „kiállítási dominó”-ról ír. Hírt kapunk még a Néprajzi Múzeum „Népek hangszerei” kiállításáról, a Szépművészeti Múzeum szövött kárpit művészeti bemutatójáról. A folyóiratban megemlékezést olvashatunk Belitschka- Scholz Hedvig színháztörténész munkásságáról, olvashatunk továbbá az újonnan megjelent szakkönyvekről, külföldi folyóiratcikkekről és a Pulszky Társaság híreiről. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 Szerk.: Passuth Krisztina és Szűcs György. Kiad.: Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2006. 332 p. ill. (Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1, Sorozatszerkesztő: Gosztonyi Ferenc) A Magyar Nemzeti Galériában ez év márciusában nyílt meg a magyar Vadak kiállítás. A művészet történetében a fauvizmust az első jelentős 20. századi mozgalomként tartják számon. A Franciaországból elindult irányzatot a magyar művészek közül is sokan magukévá tették, elsősorban azok, akik sokat időztek Párizsban, leginkább Berény Róbert és Czóbel Béla. Mások később Matisse közvetlen tanítványai lettek, mint Perlőit Csaba Vilmos és Bommissza Géza. A magyar Vadak, bár ilyen néven nem formálódtak csoporttá, virtuálisan mégis egy szellemi közösséget alkottak. A kiállítás azokat a művészeket mutatja be, akik a 20. század eleji irányzatok, elsősorban a fauvizmus nyomán a magyar festészetben új szín- és formakultúrát teremtettek. A kiállításhoz kapcsolódó rendkívül szép katalógus a tanulmányok sorával mutatja be e korszak és irányzat festőit. „Itthon és a nagyvilágban” címmel a francia Vadak és a magyar Fauve-okról, a fauvizmusról, kubizmusról és az európai modernizmusról olvashatunk. Egy másik tanulmányban áttekintést kapunk a nagybányai festőtelep 1905-1906-tól kezdődő éveinek legfontosabb eseményeiről, a „neós” művészet alakulásáról, a magyar Vadak fogadtatásáról a párizsi szalonokban a korabeli francia kritikák tükrében. A „Párizstól Nagybányáig” fejezetben megismerhetjük, hogyan alakult ki Párizs új szellemi vonzáskörzetében a művésztársaság nemzetközi színezetű és orientációjú központja, kik voltak a párizsi szalonok magyar művészei, a fauve festészet mecénásai. Olvashatunk a magyarországi művészeti élet alakulásáról, egy regionális centrum - a Nagybányai művésztelep - létrejöttéről és működéséről. „Témák és műfajok” között a szerzők bemutatják a magyar Vadak akt festészetének legjelentősebb darabjait, a táj és természet, ember és város adta témák megjelenítését, a fauve-os hatások alakulását a modern magyar csendéletfestészetben. A magyar Vadak pályaképei ezúttal Czóbel Béláról, Berényi Róbertról és Perlott Csaba Vilmosról szólnak. Megtaláljuk még a kötetben a magyar Vadak és a francia fauve-ok életrajzát, a kiállításon szereplő művek fotóit, a magyar festők franciaországi kiállításokon való szereplésének felsorolását, valamint a magyar festők párizsi lakcímét. A Borsodi Tájház közleményei 17-18 Szerk.: Hadobás Pál. Kiad.: Edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, Edelény, 2005. 101 p. ill. A Borsodi Tájház közleményei jelen számában négy olyan edelényi vonatkozású konferencia-előadás közlését találjuk, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában kiadott, „A halál árnyékának völgyében járok” A középkori templom körüli temetők kutatása. Opuscula Hungarica VI. című kötetében jelentek meg. Ezek a tanulmányok a borsodi ispánsági vár templomaival, a borsodi várnépek temetőjének embertani adataival, temetkezésekkel Edelény-Cseb középkori templomaival és egy középkori temető demográfiájával foglalkoznak. Történelmi témájú írások szólnak Bebek György XIV. századi sírkövéről, Pelsőczi Bebek György, a XVI. században a felsőmagyarországi hatalmas főurak egyike, vitéz katona kapitányi kinevezéséről. Sebestyén József a. szendrői tábor rendjét szabályozó edictumot mutatja be, melyet Wesselényi Ferenc nádor bocsátott ki 1664-ben, a törökök ellen fölkelt és Szendrő váránál összegyűlt nemesség részére. „Móricz Zsigmond és a Cserehát” címmel Töltéssy Zoltán levéltári adatok alapján az író rakacaszendi református lelkész ükapjáról közöl újabb adalékokat. Dr. Frisnyák Sándor írásából megismerhetjük H. Szabó Béla életművét, aki a 20. század második felében Miskolc és a megye kulturális és tudományos közéletének egyik legismertebb személyisége volt. Béres Gyula összegyűjtötte a Bódva-völgy felső szakaszán a századok során, a katolikus egyházi közigazgatásban történt változásokat. A közlemények a Borsodi Tájház új, állandó kiállításainak bemutatásával, Edelény és környékének 2005. évi könyvkiadásának ismertetésével, valamint M. Takács Lajos önálló köteteinek annotált jegyzékének közreadásával zárul. 249
