Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
m^ÚZEUMI JÍfíRLEVÉLJ© és kulturális fellendülésének, a függetlenségi mozgalmaknak, a szabadságharcnak, de emlékezetük őrizte még a török elleni harcokat is. Számos mondát, történetet, korabeli szokást Bél Mátyás városleírásaiból ismerhetünk meg. A Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve XXIX. Szerk.: Bagyinszky Istvánná és dr. Matits Ferenc. Kiad.: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 2005. 275 p. ill. Az évkönyv bevezetőjében kollégáik, barátaik köszöntik dr. Kapros Márta néprajzos főmuzeológust és dr. Szvircsek Ferenc történészt hatvanadik születésnapjuk alkalmából. Az ő tanulmányaikkal indul a kötet: Kapros Márta Karancs vidéki főkötők, és főkötő-használati módokat gyűjtötte össze, Szvircsek Ferenc pedig a nógrádi szénbányászat helyzetét tekintette át az első ötéves terv időszakában (1950-1954 között). A „Történelem” fejezetben Petercsák Tivadar a lokális gazdasági közösségek tipikus formáját, a nemesi és paraszti közbirtokosságok helyzetét kutatta Nógrád megyében. Kazareczki Noémi a nógrádi születésű Bertha István zeneszerző-karnagy életútját mutatja be. Reiner Sándor visszaemlékezésit 1969-ben vetette papírra „Egy inas visszaemlékezése az első világháború idejéből" címmel. Az évkönyvben, a múzeum adattárában megtalálható írásnak szerkesztett változatát adja közre V Bern Orsolya. Fodor Miklós Zoltán a nyilaskeresztes pártok jelenlétét kutatta az 1930-as évek Nógrád megyéjében. Tanulmányát vázlatos bevezetőnek szánta, a téma - véleménye szerint - további kutatásra vár. A régészeti témájú írások közt Tanké Károly beszámolója szól a Pásztó-Csontfalván a 21-es út négysávosítását megelőző régészeti feltárásról, Vaday Andreának pedig Kazár határában végzett régészeti lelőhelyről írt jelentését olvashatjuk A „Néprajz” fejezetben Flórián Márta a gereznáról, - kikészített szőrméből készült ruhadarab - készült kutatásait írja le, Lengyel Ágnes a zsidó-keresztény kultúrkör fontos szimbólumának, a rózsának a fellelhetőségét vizsgálta a népi imádságokban és kultuszban. Újváry Zoltán Gyulai Pál két versének folklór párhuzamait emeli ki. A hazai társadalomtörténeti kutatások sorában az eltelt egy-két évtizedben egyre határozottabban jelentkezett a női szerepek históriai vizsgálatának igénye. Praznovszky Mihály irodalomtörténeti kutatásai során ezúttal Mikszáth Kálmánné emlékiratai alapján kutatta egy nógrádi női szerep lehetőségét. A művészettörténeti tanulmányok között olvashatunk Madarász Viktor festőművészről és rézárukereskedőről, „egy kis „szocmodem”-ről a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből, valamint részleteket közöl a szerző Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből. A természettudományi tanulmányok ezúttal Észak-Magyarország potenciális korai- és középső miocén ősgerinces lelőhelyeikkel és az Eger környéki oligocén Tardi Agyag halmaradványaival foglalkoznak. Az évkönyv utolsó írásában Kerényi Ferenc felteszi a kérdést: Vajon „a velünk élő klasszikusok” értékeit meg tudjuk-e őrizni rohanó, megváltozott világunkban, és nem csak szavakban hirdetjük, hogy a kultúra igenis stratégiai ágazat? Az aranyszarvas nyomában A Blaskovich fivérek és a magyar régészet kapcsolata. Szerk: Gócsáné Móró Csilla. Kiad.: Blaskovich Múzeum Baráti Köre, Tápiószele, 2006. 207 p. ill. Jelen kiadvány nem a szűk régész szakmának szól. A kötet készítői antropológusok, régészek, történészek azt a célt vállalták fel, hogy a művelt nagyközönség számára a régmúlt tárgyi örökségének feltáróiról, az ásatások műhelytitkairól adjanak széles körű betekintést. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar régésztársadalom nem talál fontos közléseket a kiadványban. Ezek közül ki kell emelni a Természettudományi Múzeum munkatársai által készített tanulmányt, ami a tápiószelei szkíta temető embertani anyagát dolgozta fel. Dinnyés István 1993-ban, a Blaskovich emlékkönyvben megjelentetett, Blaskovich fivérek régészeti tevékenységéről szóló feldolgozás ugyancsak itt szerepel, s a Tápió-vidék régészeti emlékeiről alapvetéseket tartalmaz. A kiadvány felvállalt célja, hogy méltó emléket állítson a múzeumalapító Blaskovich testvérpárnak, valamint a Tápió-menti régészeti örökség feltárásában méltatlanul elfeledett régészeknek. Szerették volna megmutatni azt a közös szellemiséget, ami Blaskovich György és János, a hazai régészet önzetlen napszámosai, valamint a kor kiváló archeológusai között volt. Élére állított alföld - kortárs művészet Magyarországról Szerk.: Bencsik Barnabás. Kiad.: Neuer Berliner Kunstverein, ACAX-Hungarofest, Berlin, 2006. 110 p. ill. Az Élére állított alföld című kiállítást a Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda a Műcsarnok és a Hungarofest közreműködésével 2006-ban rendezték meg Berlinben. A résztvevők ezzel folytatni kívánták a kelet-közép-európai kortárs művészet területén végzett vizsgálódásaikat. A kiállítás címe a magyar pusztaromantika kliséjére épült szójáték volt, mely rámutat arra, hogy egy olyan térséget, melyen egyébként - kulturális szempontból, de a kortárs művészetet tekintve is - könnyű átnézni, élére kell állítani ahhoz, hogy szembeötlőbb legyen. Napjaink magyar művészete a közös nemzetközi nyelvet beszéli, és éppúgy a pluralizmus jellemzi, mint az egyetemes művészetet. A kiállításon hét magyar művész - Benczúr Emese, Esterházy Marcell, Gerber Pál, László Gergely, Rákosi Péter, Lóránt Anikó, Ősz Gábor mutatkozott be. „Az éber megfigyelő azonnal észre fogja venni, hogy a kiállítás egy olyan nemzedéknek ad hangot, amely nagy társadalmi változásokat élt át, és éppen ezért 247
