Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
©Múzeumi J/írlevél j© miák kőzettani és geokémiai vizsgálata témakör kiemelt szerepet kap a konferencia programjában. A magyar kutatás 2001-ben csatlakozott az EMAC rendezvényekhez, amikor Gherdán Katalin részt vett az Athénban megrendezett EMAC’04 konferencián. A következő két konferencia, Lisszabonban (2003, MH XXIV/12) illetve Lyonban (2005) már jelentős magyar részvétellel történt. A magyar részvétel sikerét, elismerését mi sem példázza jobban, mint az, hogy 2007-re elnyertük a következő konferencia szervezésének jogát. A rendezvény fő szervezője a Magyar Nemzeti Múzeum, reményeink szerint több érintett intézmény támogatásával. A szervezési munkát 14 tagú helyi szervezőbizottság és a kerámia archeometriai kutatásának jeles szakértőiből álló tudományos szervező bizottság segíti. A konferencia weblapon (http://www.ace.hu/emac07/) folyamatosan tájékoztatjuk az érdeklődőket. Elkészült az első körlevél - természetesen a weblapon ez is olvasható. Várjuk mindazon kedves kollégáknak ajelentkezését, akik a kerámiáról a formán és díszítésen túlmutatóan is ismereteket szeretnének szerezni vagy nyújtani - korhatár nélkül! T. Biró Katalin, MNM-y ' Konferencia beszámolók Az európai múzeumi tanácsadók 6. konferenciája Budapesten (6. EMAC) Június végén, mintegy 50 fős konferencián találkoztak, öt év után ismét, a kormányzati vagy önkormányzati fenntartású múzeumi tanácsadó szervezetek munkatársai. Számos nyugat-európai országban működik a rendszer: kisebb háttérintézmények munkatársainak dolga az, hogy tudásukat naprakészen tartva a (rendszerint területi alapon) hozzájuk tartozó múzeumoknak vezetési, működési, szakmai kérdésekben segítséget nyújtsanak. Abban, amire a kisebb-nagyobb múzeumoknak szüksége van. Mellettük természetesen működnek magáncégek is (for-profit alapon) ám ennek a konferenciasorozatnak a non-for-profit és a non-profit szféra ismereteinek gyarapítása, a tanácsadók kapcsolatainak létrehozása és bővítése a célja. A különbségtétel számomra érdekes érve volt, hogy a profitért dolgozó tanácsadók meghatározott időszakban, egy-egy fejlesztés vagy projekt erejéig működnek együtt egy múzeummal, míg a közösségi fenntartású szervezetek munkatársai a hozzájuk tartozó múzeumokat hosszú idei, évekig, évtizedekig támogathatják. így sokkal mélyebb tudásra tesznek szert róluk, sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki velük. A konferenciát a Múzeumok és Látogatók Alapítvány (Korenchy Anikó) és a Pulszky Társaság (Balázs György) szervezte, a NKÖM és a British Council támogatta. 8 országból jöttek a résztvevők, „keletről" még csak mi vettünk részt rajta. A NKÖM a Múzeumok mindenkinek programból fedezte 6 magyar kolléga részvételét, és továbbiak is voltak jelen. A korábbiaktól eltérően itt több múzeum látogatása is a program része volt. 24-én a Skanzent, Szentendrét, majd vacsorára a Nemzeti Múzeumot és utána a Múzeumok éjszakájának több helyszínét látogatták. (Általános meglepetést keltett a rendezvény népszerűsége.) A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum, a Terror Háza Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum szerepelt még a kínálatban. (Igen értékes véleményeket osztottak meg velünk.) Az idő többi részében tematikus blokkokat figyelhettünk: félórás bevezető előadást és 2-3 esettanulmányt. Az előadások jó részének szövegét vagy kivonatát a résztvevők megkapták, ez segítette a nyelvi nehézségek leküzdését, a tartalmasabb megbeszéléseket. Kivétel nélkül minden előadás PowerPoint-os prezentációt jelentett, ez is segítette a mondanivalók közlését, rögzítését. A konferencia központi témája a minőség és annak javítása volt. Néhány téma Nagy érdeklődés kísérte Nagy László G. előadását a magyar szakfelügyeleti rendszerről, ami ötvözi a felügyelet és tanácsadás feladatait. Többféle megközelítésben hallottunk a múzeumi tanácsadók munkájáról, és arról, milyen fontos, hogy ne csak a múzeumokat, hanem a múzeumok működési feltételeit befolyásoló környezetüket is befolyásolni tudják. Jason Doherty az új (angliai) helyzetről beszélt: a korábbi területi múzeumi tanácsok (Area Museum Council) átalakultak regionális ügynökségekké (Regional agency), melyek a múzeumokkal együtt a könyvtárakkal és levéltárakkal is foglalkoznak. Ebben a helyzetben figyelni kell a múzeumok, könyvtárak és levéltárak közötti szinergiákra, és hogy a korábbi helyi múzeumi tanácsadóknak a helyi politika befolyásolására is törekedniük kell, nemcsak ezen intézmények tevékenységének értékelésére, segítésére. Két előadás is érintette, szórólapok is ismertették a brit Renaissance programot (újabb mintegy 5 milliárd forintos támogatás jutott a múzeumoknak). Ausztriában munkanélküliek alkalmazásával és képzésével néhányuknak nemcsak munka jutott, hanem új munkahelyek is keletkeztek (a rendszer néhány elemét mi is alkalmazzuk). Érdekes projekteket ismertünk meg. A HEREDUC (Heritage education) az örökség helyszínek változatos palettáján folytatható oktatástnevelést kutatta, fejlesztette és adta közre több nyelven egy igen tartalmas kézikönyvben (www.hereduc.net), a BRICKS pedig a digitális kulturális források kutatását és alkalmazását, nyilvánosságát, közzétételét célozza, s ebben múzeumi szakemberek együttműködését segítő laza hálózat kialakítását és fenntartását (www.brickscommunity.org) És közben az olasz, osztrák, belga, holland, brit és magyar múzeumi helyzetről hallottunk tényeket, véleményeket. A legnagyobb érdeklődés a finn Mima Manila előadását és annak témáját kísérte: a múzeumok önértékeléséről szólt. Finnországban, minisztériumi kezdeményezésre, egy kétéves projekt keretében mintegy 100 múzeumi szakember kidolgozott 230
