Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
JTúZEUMI J/fr'RLEVÉLJ© A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely évről-évre formálódott, működésében a gyermekek tárgyalkotó tevékenysége, valamint a gyűjtemény nagysága és jelentősége váltakozva kerültek előtérbe, ami jól tükröződik az intézmény elnevezésének többszöri módosításában is. Különlegességét hosszú éveken keresztül elsősorban a játékkészítő és kézműves műhely jelentette, valamint az ide kötődő hazai és nemzetközi alkotó közösségek, bár ekkoriban még a játékkiállítások is igen ritka élményt jelentettek. Különleges tanulmány lenne végigkísérni az intézmény létrejöttének közvetlen előzményeit, a gyűjtemény és a műhely alakulásának folyamatát, követni a különböző szakterületeken dolgozó munkatársak intézményalakító tevékenységét. Most azonban tekintsük a gyűjteményt, s ezen belül is az itt őrzött különleges könyvegyütteseket. A megnyitás pillanatában még nem létezett a játékgyűjtemény, sőt még körvonalai is ismeretlenek voltak, hiszen ekkor kerültek ide az első darabok. A játék vizsgálatának legfontosabb szempontja maga a tevékenység volt; a játszás sokféle formája és a gyermekjátékainak elkészítése. Ez a szemlélet hozta létre a múzeum mellett működő, a népművészet hagyományain alapuló tárgyalkotó tevékenységet, melynek közvetlen előzménye az 1973-ban alakult Fiatalok Népművészeti Stúdiója volt. Napjainkra már több mint 20000 muzeális értékű darabolt őriz a gyűjtemény, közöttük az ősi eredetű csigacsontjátékok, egyszerű népi játékok, valamint a polgári világ míves kivitelű gyári játékai, a hazai iparművészet egyedi játékszerei, valamint a gyermekirodalom, a különböző játékgyűjtemények, és a bűvészet valódi könyvritkaságai is megtalálhatóak. A tárgyak témaköre rendkívül gazdag, melyet különböző népek hagyományosjátékszereinek sajátosságai színeznek, hiszen a szomszédos országok, valamint a lengyel, észt, mordvin, mexikói és japán nép játékkultúrájának jelentős együtteseit is megtalálhatjuk a gyűjteményben. A legrégebbi játék egy valódi műremek, francia mozaikrejtvény az 1760-as évekből, a legújabbak pedig napjaink egyedi iparművészeti tárgyai. Ősi hagyományokat őriznek a gyűjtemény finnugor népeinek tárgyai, melynek darabjai észt, vogul, osztják és mordvin babák, agyagsípok, csontból és fakéregből készült egyszerű játékok. Későbbi évekbe vezetnek bennünket az otthoni munkával, saját anyagból, eladásra készített játékok, melyek témavilága szorosan kötődik egy-egy népcsoport hit- és hiedelemvilágához, mindezek megformálása, díszítése pedig tárgyalkotó művészetéhez. A gyűjtemény orosz, tadzsik, lengyel, cseh, német, svéd és olasz tárgyainak előállítási helye könnyedén meghatározható, mivel minden háziipari játékkészítő központnak kialakult egy saját, csak arra a vidékre jellemző téma- és formavilága. Rocháné Bíídy Annamária 1991 januárjában 140 játékból álló tárgyegyüttest ajándékozott a játékmúzeumnak, melyet hosszú évek alatt gyűjtött össze Mexikó különböző vidékeiről, s amelyet újabb játékokkal egészített ki az elmúlt évtized alatt. A gyűjtemény 1984-ben 150 különféle hagyományos japán gyermekjátékkal és könyvvel gazdagodott. Az adományozók, Saskia Ishikawa-Franke és férje, Mitsunobu Ishikawa hosszú évek alatt szakszerűen gyarapítón gyűjteményüket ajánlották fel a múzeum számára. Ezt egészítette ki a Nakanino városban nyílt Japán Játékmúzeum 40 darabos ajándéka. A múzeum egyik leggazdagabb gyűjteménye a romániai cserépsípok együttese, közel kétszáz mázas és mázatlan agyagtárgy, melyek mindegyike egy-egy tájegységhez, ma is élő vagy néhai fazekas központokhoz fűződik. E vásári és búcsús játékok vidékenként jól megkülönböztethetőek egymástól a felhasznált agyag minőségében, a tárgyak témájában, azok megformálásában és díszítésében. A cserépsípokat JosifHertea, román népzenekutató és zeneszerző gyűjtötte 1965 és 1987 között, végül 1996-ban a Játékmúzeumban helyezte el fotódokumentációval kísért gyűjteményét. A 250 darabból álló együttest további hatalmas együttes gazdagította 2005-ben, amikor Király Péter zenetörténész a Szórakaténusznak adományozta a megközelítőleg félezer darabból álló, a világ minden táját képviselő cserépsíp gyűjteményét. Köröndi gyermekhangszerek, székelyvarsági gyermekjátékok, viseletes babák és a magyarországi vásárokból, búcsúkból származó játékok gazdag együttesei bővítik a népi játékok együtteseit. A 19. század technikatörténeti találmányainak sokasága az akkor még nélkülözhetetlen kézi munkával párosult, ami a jó minőségű és ízléses játékok bőséges kínálatát hozta létre Európában. Az egyedi megrendelésre készült iparművészeti remekek vagy rangos kézművesipari alkotások helyébe léptek e kisebb-nagyobb példányszámban megjelent, igényes kialakítású tárgyak. E sokféle anyagú és témájú, szép kivitelű darabokat több generáción keresztül megőrizték a családok. A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely polgári játékainak legszebb darabjai ilyen családok elhatározását követően kerültek a gyűjteménybe. Közülük is kiemelkednek a Margarete Steijf által alapított gyár plüss és filcfigurái, a nyomtatott papírjátékok együttesei, a lemezjátékok és az építőjátékok sokféle változatai. A múzeumi gyűjtemény rendkívüli mozaikrejtvény-játéka az 1780-as években készült, egy Francois Boucher festménye alapján nyomtatott metszet, A kedvenc bárány címmel, finom falapra kasírozva, kézi munkával 350 különleges fomájú részecskére vágva. A különleges műtárgy szövegmezőjében az alábbi leírással tüntették fel a beszerzés helyét: „Párizsban, az alkotónál, a St. Jacques utcában, a Jacobins fölött, egy parókakészítő és egy fehérnemű-varrónő között". A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely legszebb gyűjteményei közé tartoznak a 20. század első évtizedéből származó művészi gyermekjátékok, melyek közül kiemelkedik a lengyel származású Grabowieczky León által Budapesten alapított Grabóka műhely fennmaradt hagyatéka. Napjaink tárgyi játékkultúráját hazai, valamint cseh és szlovák iparművészeti játékok, mellettük Antoni Rozi és Nádas 210
