Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
©Múzeumi Hírlevél m Marcali Város Önkormányzata és dr. Suchman Tamás államtitkár is támogatta. Dr. Suchman Tamás még 1969-ben, mint a helyi gimnázium tanulója kapcsolódott be a Maczali Henrik hagyatékát feltáró helytörténeti kutatómunkába. A mostani tudományos konferencia 2006. április 3-án és 4-én zajlott le. A koszorúzást Marczali Henrik születésnapján, a munkásságát megörökítő emléktáblánál tartották meg. A főhajtás a város részéről dr. Sütő László polgármester és dr. Suchman Tamás tiszte volt. A történészvendégek értekezletének az önkormányzat tanácsterme adott otthont. Marczali Henrik gazdag életművét elemezve 10 előadó ismertette a magyar történettudomány ezen úttörő személyiségének eredményeit. Erdélyi István professzor úr, a magyar őstörténet jeles kutatója Marczali Henrik ez irányban kifejtett tevékenységét vizsgálva megállapította, hogy Marczalinak e téren iránytű szerepe volt és van. Véleményéhez csatlakozva Tóth Péter kandidátus, egyetemi docens arra emlékeztetett, hogy Marczali már oly korán mennyire tényszerű megvilágításba helyezte az elnevezése alapján elég romantikusnak tűnő „kalandozások” témakörét. E történelmi eseményeket nem csupán mint vitéz tetteket, hanem egyúttal mint a könyörtelen pusztítás évszázadát festette le. Mindez mégsem állt ellentétben Marczali hazafiságával, ugyanis hitvallása szerint a történésznek kötelessége, hogy igazat mondjon a népének. A felvilágosult abszolutizmus korszakát több felszólaló is érintette, hiszen Marczali Henrik publikációinak mintegy fele - összességében 3.000 oldalnyi írásmű! - ehhez köthető. Fazekas István bécsi levéltári delegátus maga is forgatta már a Marczali által egykor áttanulmányozott dokumentumokat. Utalt rá, hogy Marczali tehetsége milyen szerencsés időpontban ért be: Az osztrák levéltárak ugyanis éppen akkoriban nyitották meg kapuikat amikor ő is kopogtatni kezdett az ajtajukon. Ez persze nem jelentette azt, hogy egy csapásra elhárultak az akadályok a kíváncsi toliforgatók előtt, ám Fazekas István szerint hazánk fia a külhoni hivatalnokoktól végeredményben korrekt segítséget kapott. Valójában csak II. József cselekedeteinek bolygatása szült néha kellemetlenségeket, mivel ezek a Habsburg uralkodóház szemszögéből nézve bizony igencsak ellentmondásosak voltak. Dr. Horváth Zita egyetemi adjunktus már az említett akták feldolgozásának eredményeit taglalta. Kiemelten foglalkozott Marczali összetett Mária Terézia képével, tudniillik, hogy a királynő egyfelől „gyarmatosította” Magyarországot, ám ez a folyamat másik részről fellendülést is eredményezett. Ugrai János egyetemi tanársegéd e XVIII. századi kérdésekhez hozzászólva Marczali megkerülhetetlenségét hangsúlyozta, valamint ráirányította a figyelmet egyes munkáinak német és angol nyelvű fordításaira is. Ezeknek köszönhetően a szerző a magyar történetírás egy nagykövetének szerepkörét is betölti. A Marczali Henrik életében és írásaiban felbukkanó egyházpolitikai problémákra szintén többen is visszatekintettek. Csorba László, a Collegium Hungaricum igazgatója Marczali leányának emlékiratait idézve a család kereszténységhez fűződő felfogását is érintette. Fazekas Csaba dékán ugyanakkor többek között a protestáns és katolikus vegyes házasságok kedélyborzoló engedélyeztetésének korabeli bonyodalmait tárgyalta újra. Karancz Gábor a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum igazgatója a Marczali Henrik magánlevelezésének áttanulmányozása során gyűjtött érzelmeket keltő vagy éppen humort sejtető tapasztalatait ismertette, felvillantva ezzel Marczali lelki vonásait. Az életmű átfogó értékelésére dr. Bessenyei József tanszékvezető egyetemi tanár vállalkozott. Különösen méltatta Marczali átfogó történelemszemléletét, s bár elismerte, hogy a hozzá hasonlóan gyorsan kibontakozó történész „Mozartok" feltűnése igen ritka esemény, kellő szorgalommal a jelenkor erősen szakosodott kutatói is szélesíthetik látóterüket. Rámutatott továbbá, hogy a magyar történelemtudomány a sok évtizedes elzártság után a rendszerváltozás óta eltelt években még nem küzdötte le az őt ért hátrányokat. Ezt is csak Marczali Henrik példájának követésével, a kortárs nyugati irányzatok figyelemmel kísérésével lehet megvalósítani. A Marczali Henrik nevéhez fűződő kötetek kapcsán Szvoboda Dománszky Gabriella kandidátus, egyetemi docens Marczali korának illusztrációs technikáiról beszélt. Előadásának végén kiderült, hogy a 150 éve született történész zseni nem csak az ismeretszerzés és átadás módszereit reformálta meg, nem csak történelemszemlélete volt újszerű és korszakalkotó, hanem - ha mindez nem volna elegendő, - bizonyos szempontból még Petőfi Sándorban is őt tisztelhetjük. Ez persze csak akkor igaz, ha éppen költőnk Huszár Adolf á Ital készített budapesti szobrát szemléljük. Ennek modellje ugyanis - mint az emlékirataiból is kiderül, - Marczali Henrik volt. A sokrétű megemlékezésről a Somogy megyei napilap mellett természetesen a Marcali Városi Televízió is tudósított, s ez utóbbi a későbbiekben egy bővebb összefoglalót is vetít majd nézői számára. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum - mint a rendezvény szervezője, - ezen túlmenően az előadások szövegének kötet formájában való megjelentetését is tervezi. Az intézmény a jelen alkalmat is szeretné megragadni arra, hogy kifejezze köszönetét a messziről idefáradt előadóknak és az áldozatkész támogatóknak! A közös erőfeszítések egy kivételesen termékeny történész életművének méltó megünneplését tették lehetővé. Nagy Csaba, helytörténeti kutató Műtárgyvédelem, restaurálás XXIII. fa-, XIX. fém- és I. szilikátrestaurátor továbbképzés Pécs 2006. augusztus 24-26. A Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztálya, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Dél- Pannon Múzeumokért Kiemelkedően Közhasznú Egyesület szervezésében kerül sor a restaurátorok továbbképzésére. 204
