Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
©Múzeumi Hírlevél,© A „Forrásközlemények" között Vitéz Baló Zoltán ezredes visszaemlékezéseit olvashatjuk, melyből a Magyarországon internált lengyel katonák történetét ismerhetjük meg, Bognár Zoltán pedig a II. világháború után a magyar hadifoglyok ügyében tett intézkedéseket és eredményeket vizsgálta a korabeli dokumentumokban. „Csata- és hadszíntérkutatás" címmel a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tagjainak 2005. évi kutatásáról szóló beszámolót olvashatjuk, melyben a kilencven éve megnyílt olasz fronton harcoltak emléke előtt tisztelegnek. A kötet a legújabban megjelent hazai és külföldi szakirodalom ismertetésével, konferencia-beszámolóval és a magyar katonai nyomtatványok bibliográfiai összeállításával zárul. Turkish Flowers. Studies on Ottoman Art in Hungary Szerk.: Gerelyes Ibolya Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2005. 183 p. ill. (Török virágok. Török művészet Magyarországon - tanulmányok.) Ez a kötet a 2001. október 5-7. között, „Török magyar kapcsolatoka 16-19. században” címmel megrendezett VII. Sárospataki Művelődéstörténeti Konferencia előadásait tartalmazza. A téma felvetésének a helyszíne maga a sárospataki Rákóczi vár volt, valamint két, újonnan napvilágra került, e helyszínnel szoros kapcsolatba hozható régészeti lelet-együttes adott külön aktualitást. A magyar nyelvű történeti szakirodalomban ismert tény, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1623-ban a gyulafehérvári fejedelmi palota két termének díszítésére fali csempéket rendelt Konstantinápolyból. Az őt követő I. Rákóczi György a gyulai és a sárospataki várban építtetett hasonló szobákat, amelyekhez a fali csempéket ugyancsak Konstantinápolyban szereztette be. A történeti forrásokból kibontakozó adatokat elsőként a sárospataki várban 1949-50, illetve 1963-65 között végzett ásatások eredményei igazolták, amikor nagy mennyiségben kerültek elő fali csempe töredékek. Az 1990-es évek második felében a gyulafehérvári palota kutatása, illetve helyreállítása során török falicsempe töredékeket találtak, melyeken a rekonstruálható mintakincset egy török mecset csempéivel azonosították. A gyulavári palota és a sárospataki vár mellett a régéci várban 1999 óta folyó régészeti feltáráskor felbukkant fali csempék ugyancsak megegyeznek a Sárospatakon találtakkal, melyek egy újabb, eddig forrásokból nem ismert török bokályos-ház létére utaltak. A 2001-ben megrendezett konferencia résztvevői előadásaikat ebben a tanulmánykötetben tették közzé. Az egyes írásokban olvashatunk a csempék motívumainak eredetének problematikájáról, megismerhetjük a kutatók különböző véleményét a sárospataki és a regéci töredékek motívum kincseiről, szólnak a sárospataki és regéci töredék rekonstruálásáról, a sárospataki ás regéci töredék anyagának alapján a csempék rokonságáról. Egyik szerző itt adja közre legújabb felfedezését, ugyanis a sárospataki és regéci csempék párhuzamát Kairóban találta meg, új szempontokat nyújtva ezzel a kérdés végleges tisztázásához. A konferencia második részének témája a magyar gyűjtemények oszmán-török emlékei, illetve a két kultúra egymásra hatásának kérdései voltak, így a századvég, illetve a 21. század elejének megújuló művészettörténeti kutatásairól a kötet második felében található írások szólnak. S. Lackovits Emőke - Egervári Márta: Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében Hímzéssel díszített kultikus és ünnepi textíliák a Bakonyból és a Balaton-felvidékről. Kiad.: Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2005. 99 p. ill. S. Lackovits Emőke és Egervári Márta a Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményében található halottaslepedőkön, párnahajakon és kendőkön előforduló keresztszemes, szálánvarrott és egyéb szálszámolásos technikák, a szálhúzásos és vagdalásos, a szabadrajzú hímzések, valamint a hálóréce készítésének leírását és motívumkincsét tették közzé. A mintarajzokon és az öltéstechnikák leírásai között nem szerepelnek a tárgyakon vert- varrtcsipke és a kötött horgolt csipke jellegű, áttört textíliák mustráinak a készítése. Terveik szerint ez egy újabb kötet témája lehetne. Az első fejezetben megismerhetjük a magyar múzeumok néprajzi gyűjteményeiben egy sajátos, általában a magyar nyelvterületen mindenhol hasonló vagy közel azonos díszítménnyel és többnyire azonos funkcióval rendelkező tárgy együttest, melyet összefoglaló néven halottas lepedőknek neveznek. A múzeumban 151 db halottas textília található, ezeknek használatát, hímzéseit, a halottas lepedők időbeli és térbeli elterjedését mutatják be a szerzők. A második fejezetben a múzeum gyűjteményében található 36 darab pámahaj használatát, lelőhelyeiket, mintakincsüket ismerhetjük meg. A harmadik és a negyedik fejezetben a lepedők és párnahajak, valamint a fehérrel hímzett kendők díszítményeinek elemzésére vállalkoztak. A leggyakrabban előforduló ábrázolás (különböző madarak, virágok) és azok színeinek, a megválasztásának eddigi ismereteik szerinti jelképrendszerét is bemutatják. Külön fejezet (ötödik) foglalkozik a műtárgyleírásokkal, a szövetek pár szavas jellemzése szerepel a hajdan ismert vagy a mai elnevezés helyett, hiszen a régi nevek már nem élnek a köztudatban, a mai kereskedelmi fantázianevek pedig folyton változnak. Ugyancsak itt láthatók a tárgyak fotói, melyeken a főmotívumok kerültek bemutatásra. Az utolsó (hatodik) részben a hímzőtechnikák leírását, valamint egy útmutatót találunk, melyek a mintarajzok használatához nyújtanak segítséget. 175
