Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
m^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉLi® a bevezetőt követő rész -mintegy bővített tartalomjegyzékként - tartalmazza a kötetben tárgyalt három nagy egység, a Cuculliinae, Hadeninae és Noctuinae nevezéktani jegyzékét. Horváth János: Kunffy Lajos Kiad.: Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 176 p. ill. Kunffy Lajos, a századforduló és a XX. század első fele magyar festészeténekjelentős alakja. Horváth János tanulmányában bemutatja a művész életútját, részleteket közöl Kunffy Lajos „Visszaemlékezéseim” című írásából, amely 1860-tól, a Kaposvári diákévektől a budapesti -1914 és 1934 közötti - évekig tartanak. Az üldöztetések és megbékélés 1944-1962 közötti korszakát ismét a szerző foglalja össze, majd részletesen foglalkozik Somogytúr történetével az ottani Kunffy birtokkal. Kunffy Lajos összes műveinek száma 200 darabra tehető. Olajfestményeket és pasztell képeket, előtanulmánynak szánt, de nagyon festői kis olaj-és pasztell vázlatokat, akvarelleket, ceruzarajzokat, litográf grafikákat és néhány szobrot is alkotott. Ebben a számban benne foglaltatik a második világháború alatt elrabolt és elpusztult 1000 db képe is. Európa számos múzeumában, Párizsban, Rómában, Milánóban, Bukarestben, Budapesten, Kaposváron és Somgytúron találhatók festményei. A legteljesebb kollekciója a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tulajdonában van, több mint 300 db olaj-, pasztell festmény és grafika. Ezek részben a művész nagylelkű adományaként kerültek a múzeumba, később pedig az állam által megvásárolt hagyatékaként kerültek a múzeumba. A Somogy Megyei Múzeumi szervezet központja rendezte és működteti a somogytúri Kunffy Lajos Emlékmúzeumot a Kunffy hagyaték állandó kiállításként való szerepeltetésével. Tabula 2005. 8 (1) Főszerk.: Fejős Zoltán. Szerk.: Túrái Tünde és Wilhelm Gábor. Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp., 2005. 163 p. ill. A kötet első részében található tanulmányok a kulturális- és szociálantropológiai kutatások széles területét ölelik fel. Niedermüller Péter írásában az antropológia tudományának változásait, átalakulását foglalja össze: „Az antropológia metamorfózisai: perspektívák a (késő) modern társadalom kutatásában „címmel. Kacsuk Zoltán a már hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő gördeszkázás jelenségeit vizsgálta, ami több egyszerű sportágnál, sokan életformának tartják, mások őrültségnek. A szerző megpróbál egy szubkulturális elemzési keret segítségével rávilágítani arra, hogy miként függnek össze a gördeszkázás eltérő megítélései történetének alakulásával, valamint a deszkások tényleges gyakorlatával. „Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? - teszi fel a kérdést Blos-JániMelinda. Tanulmányában egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítését adja. Régi Tamás egy kis, észak-kenyai nomád közösség életének bemutatásán keresztül érzékelteti, melyek azok a változások, amelyek manapság Afrika egyes közösségeiben megfigyelhetők. Választ keres arra is, hogy a mai afrikai társadalmak hagyományos tudományos eszközökkel történő vizsgálata releváns-e még, és továbbra is megfelelő választ adnak Afrika jelenlegi társadalmi kérdéseire. Nagy Károly Zsolt a fotóantropológia és az antropológiai fotó lehetőségeit kutatta a „digitális képi forradalom” korában. Tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy a terepmunka eszközhasználatával kapcsolatban, a digitális fényképezés és a multi-, illetve hipermédia alkalmazása apropóján néhány kérdést megfogalmazzon. Legfőképpen arra keresi a választ, hogy a hipermédia alkalmazásával feltárhat-e a kultúra, és ha igen, milyen mértékben? Izsák Mária fotóesszéje a hajléktalanokat mutatja be. A képeken szereplő emberek bemutatása egyben figyelemfelkeltés is a társadalom azon tagjai számára, akiknek módjukban állhat segíteni a bajbajutott embereken. A „Tabló" című fejezetben főként a kulturális antropológia témakörébe tartozó külföldi szerzők könyveinek ismertetését találjuk A „Helyzet"-ben Frazon Zsófia (Az etnográfia „csodálatos taxonómiája" címmel) a múzeumi tárgyak, a hétköznapi tárgyhasználat és alkotás, a kiállítási praxis fogalmi kereteinek, továbbá a történeti muzeológia tematikus és módszertani elveinek újragondolását foglalja össze több külföldi kutató eddig megjelent könyve kapcsán. Illés Péter, egy nemzetközi kiállítás elemzésére vállalkozott; a szomszédos országok határ menti térségeiben található jellegzetes példákon keresztül mutatja be és hasonlítja össze a fazekaskerámiának a helyi és regionális identitásban betöltött szerepét. Hétköznapok Sárpentelén Fotográfiák Széchényi Zsigmond gyermekkoráról. Szerk.: Tóth Csaba. Kiad.: Magyar Nemzeti Múzeum és a Szent István Király Múzeum, Bp., - Székesfehérvár, 2005. 145 p. ill. A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 1986 óta őrzi azt a különleges fényképgyűjteményt, amely 288 darab, nagyjából 9x12 cm-es zselatinos ezüst üvegnegatívból és két üvegdiából áll. A felvételek gróf Széchényi Viktor sárpentelei otthonában készültek, s gyermekeinek köztük Zsigmondnak, a későbbi világhírű vadásznak és neves írónak gyermekkorát örökítették meg. A felvételek témáját meghatározta a fényképező személye: a gyermekekkel foglalkozó Czakó Ferenc házitanító, aki 8-10 évig lakott Sárpentelén, 1904-1914 között. A képek ezalatt a szűk tíz év alatt készültek A fiatal tanár a korszak új kedvtelésének hó140
