Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
mJTúzEUMi Hírlevél J© gyarság muzeológiai helyzetét tekintve általánosan megállapítható, hogy bár 1990 után történtek próbálkozások, napjainkig nem született megnyugtató megoldás szellemi és anyagi kulturális örökségünk gyűjtésére és őrzésére. Ezen írás ennek kapcsán a muravidéki magyarság két meglévő helytörténeti és néprajzi gyűjteményét kívánja bemutatni. A szlovéniai magyarság központja Lendva városka. A város jelképe a dombon álló impozáns várkastély, amely minden turista és hozzánk érkező vendég figyelmét elkerülhetetlenül felkelti. Mivel a vár ad helyet a muravidéki magyarság legjelentősebb néprajzi és helytörténeti gyűjteményének, mindenképpen érdemes röviden megismerkednünk a történetével. A lendvai vár rövid története A történészek nem zárják ki annak valószínűségét, hogy a mai lendvai várkastély helyén már a XII. század előtt is erőd állt. A legrégibb ismert írásos forrás a középkori Lendváról egy 1192-ből származó oklevél, amely Alsó-Lendva helységnek a Hahold (Hahót) család tulajdonába kerüléséről tanúskodik. Már a XIII. század első felében Lendva a Hahót-Buzád nemzetség alsólendvai ágának birtokközpontjává vált. A Hahót-Buzád nemzetség, azaz a későbbi alsólendvai Bánffy család szinte három évszázadon keresztül az egyik legtekintélyesebb magyarországi főúri családok közé tartozott. A legmagasabb méltóságot a Magyar Királyság hatalmi hierarchiájában a családfán VI. Bánffy János érte el, akit Szapolyai János nádorrá nevezett ki. Lendvát 1378-tól rendszeresen oppidumként, azaz mezővárosként tartják számon. Az 1389-es birtokmegosztásban a város civitasként is szerepelt. Az alsólendvai Bánffy családnak és vele párhuzamosan a városnak erőteljes fölemelkedése a XV században is folytatódott. V7. Bánffy Miklós lelkes híve volt Mátyás királynak, aki 1474-ben őt küldte el Nápolyba jegyeséért, Beatrixért. A nápolyi királykisasszony és kísérete, amelynek tagja volt Mátyás király édesanya, Szilágyi Erzsébet is, 1474. november 24-én a lendvai várban szálltak meg. Később, 1480. augusztus 28-án maga a király is járt Lendván. A reformáció elterjedése Lendvát is érintette, aminek számos fontos művelődéstörténeti következménye volt. A város urai, a Bánffyak is áttértek a protestáns hitre, akik ennek okán a várban nyomdát létesítettek. 1573-ban Hoffhalter Rudolf nyomdász műhelyében három könyv jelent meg. A mohácsi csatát követő időszakban vidékünket is egyre jobban veszélyeztette a török. Ismereteink szerint az 1603-as török ostrom volt a legerőteljesebb. A város jövőjére és fejlődésére hátrányosan hatott ki a Bánffy család kihalása is. 1646 augusztusában a lendvai birtokot nőági leszármazás révén a Nádasdyak örökölték. Mivel a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért Nádasdy Ferencet 1671-ben kivégezték, a lendvai uradalom is a koronára szállt. Néhány esztendővel később Esterházy Pál nádor szerezte meg a volt Bánffy-uradalmat. Az Esterházyak az adományként kapott várakat I. Lipót király iránti hálából „L” alakba kívánták átépíteni, ami a XVIII. század elején a lendvai vár esetében, a bástyarendszer felújításával együtt be is következett. Ezt a várfalat a hatalmi szervek, a jugoszláv kommunista rendszer időszakában 1947-ben lebontották. Lendva városában már a XVI. században létezett iskola. 1872-től a várkastély falai között is folyt oktatás egészen 1896-ig, amikor a millennium tiszteletére épült polgári iskola megnyitotta kapuit. A Trianoni döntések után a magyarlakta Lendva-vidék is határom túlra került. A vár épületét a jugoszláv hadsereg a két világháború közötti időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után Csongrád, El lésmonostor 51 T
