Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
@i Múzeumi J^írlevélj© hogy oltárokon és sírfeliratokon fennmaradt a település egykori neve: vicus Teuto és néhány, valaha itt élt ember nevét is ismerjük. A településhez tartozó temetőt is feltártuk - a sírokból a viselethez tartozó tárgyak, pl. ékszerek, szerszámok mellett a halottak útravalójául eltemetett érmek és az ételek tárolására szolgáló edények is nagy számban előkerültek. A sírmező legjelentősebb lelete az a négy sír, melyben 1-1 római kocsit is eltemettek a lovakkal együtt. A kocsitemetkezés a helyi kelta őslakosság túlvilághitéhez kapcsolódik. Pannóniában több kocsitemetkezést tártak már fel, de a budaörsi temető 2 kétkerekű és 2 négykerekű kocsilelete egyedülálló provinciánkban. Biatorbágyon, a 10-es út mellett került elő egy Kr. u. II-IV századi római temető több sírcsoportja. A kora római sírok égetéses rítussal eltemetett halottai közelében egy szenzációs, mintegy 10 római bronzedényből és más bronztárgyakból álló leletegyüttest találtunk. A korsókból, kancsókból, serpenyőből, üst(ök)ből, nyeles csészéből, ládikaveretből és díszszegekből álló leletcsoport két részben bukkant fel: a tárgyak egy része humuszolás során, a többi egy sírkamrából. Ezen, saját korukban is értékes tárgyak egy helyen való előkerülése nagyon ritka. Ez a tény és más lelőkörülmények is arra utalnak, hogy itt a római korban egy halomsíros temetkezés lehetett, és a sok bronztárgy a temetkezéshez tartozott. A temető Kr. u. Ill—IV. századi sírjai közt voltak föld-, tégla- és kőládasírok, az egyikben egy korábbi sírkő feliratos részének töredékével. A sírokban, a halottal eltemetett fibulák, karperecek, gyűrűk, fülbevalók és érmek mellett említésre méltóak a különösen szép, zöldes mázas edények, melyek előállításánál a fazekas sokszor a bronzedényekre jellemző formát akarta másolni. A későrómai sírcsoportra a Kr. u. VII. századtól egy avar sírmező települt rá, melynek eddig már mintegy 580 sírját sikerült feltárni. Szentendrén a római kori limes egykori jelentős katonai táborának - Ulcisia Castrának - területén folytak ásatások. A tudományos igényű régészeti kutatás a lelőhelyen 1934-ben kezdődött meg dr. Nagy Lajos régész vezetésével, de a II. világháború után már csak néhány leletmentés volt a tábor területén. 2004-ben sikerült újraindítani a tudományos programot, melynek során először a tábor déli kapujánál - a Porta Principalis Sinistra körzetében - tártuk fel a Kr. u. II. századi kaputornyok és a IV. századi átépítés részleteit. Előkerült a tábor külső védelmét fokozó árokrendszer egy része. A déli táborkapun át vezető, kikövezett útra építették rá a IV. században a kiugró, patkó alakú bástyát, a táboron belül pedig belső épületeket emeltek ide. A tábor életéről vall a feltárás során napfényre került leletanyag, melynek nagy része a katonasághoz köthető, pl. a sok terra sigillata és érem, fibula, csat és veret, de női jelenlétet is jeleznek az ólom tükörkeretek és csont hajtűk. A feltárás során több pusztulási réteget sikerült elkülöníteni - a II. század második felében, a markomann-kvád-szarmata háborúk során jelentős károkat szenvedett az erődítmény. Ekkor kerülhetett a táborfalon kívülre az eredetileg egy belső épület kis háziszentélyében lévő, a katonák által tisztelt istennő, Minerva bronz szobrocskája, Priapus termékenység-isten agyagszobrocskája, egy bronz kéz és egy bronz csengettyű is. Bár már a XIX. században kerültek elő bronz szobrok a tábor területéről, ezek ma már nem azonosíthatóak, így jelenleg ez a klasszikus görög plasztikai hagyományokat tükröző szobrocska az egyetlen, melyet biztosan lelőhelyünkhöz köthetünk, hiszen hiteles régészeti feltárás során került elő. Dr. Maróti Éva llosvai Varga István (1895-1978) Emlékkiállítás MűvészetMalom Bogdányi u. 32. mmalom@dunakanyar.net Nyitva: naponta 10-18 óráig 2005. február 19. - április 10. llosvai Varga István a főiskola elvégzése és párizsi tanulmányútja után a Nagybányai Művésztelepen, majd 1933-tól a Szentendrei Régi Művésztelepen dolgozott, s 1935-ben Szentendrén telepedett le. Itt bontakozott ki festői énje, itt talált rá a városképben adott, festői látásmódjában igényelt poétikus, ugyanakkor erősen szerkesztett térkonstrukcióra. Ezután képeinek szinte kizárólagos témájává válik a szentendrei utca, tér, zug, a házfalak és az emberek együttese. Abrázolásbeli eszközeiben meghatározó szerepet játszik a szín kompozíciós szerepe. Csendéletei és portréi is a szerkesztett tér és a kolorit egyensúlyát kutatják. llosvai Varga István igazi szentendrei festő, aki először érzett rá, hogy a város milyen festői transzpozíciókhoz kínál lehetőséget, s azokat képein megvalósítva nagyszerű életművet teremtett. A szentendrei MűvészetMalom és a Ferenczy Múzeum közös kiállítása a művész születésének 110. évfordulóján életművének minden eddiginél teljesebb bemutatását tűzte ki célul. A kiállított művek kétharmad része a Ferenczy Múzeum - amely a 86
