Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
©í^Túzeumi Hírlevél Jo) Mariazell és Magyarország Egy zarándokhely emlékezete. Szerk.: Farbaky Péter és Serfőző Szabolcs. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2004. 556 p. ill. A „Mariazell és Magyarország - Egy zarándokhely emlékezete” című kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma rendezésében tekinthettük meg 2004-ben, és amely az ausztriai Mariazell magyar kultuszát és magyarországi filiáit kívánja bemutatni, többet adott egy kiállításnál, túlmutatott az emlékezet keretein, sokkal inkább meghívás a tiszta forrás, a mélység, az igazi boldogság lelőhelyének keresésére. A kiállítás „Egy zarándokhely emlékezete” alcímet viseli, mely sokféleképpen értelmezhető. Ha az ausztriai Mariazellről van szó, nemcsak emlékezetről eshet szó, hiszen a szent hely változatlanul eleven, vonzása nem szűnt meg. A Mariazell és Magyarország témáját tekintve töretlen az a történelmi kapcsolat, amelyet a 14. századtól követhetünk egészen a jelenkorig. A mariazelli kultusz terjedéséről, a kegyképek filiációjáról másolatok és másodlagos zarándokhelyek tanúskodnak Magyarországon. Ezeknek feltérképezése is e kiállítás céljai közé tartozott, köztük a legfontosabbal, ma is élő celldömölki zarándokhellyel. A kiállításhoz kapcsolódó katalógusban tanulmányok sora foglalkozik a zarándokhelyek történetével Európában a középkortól a XX század végéig. Művelődéstörténeti írásokban egy legendakonstrukció eredetéről, a zarándoklatok néprajzáról, a Madonna kultusz alakulásáról Csehországban, Szlovéniában, Horvátországban olvashatunk. Az emlékezet, a zarándoklatokban megnyilvánuló mentalitás felidézéséhez hozzásegítenek a művészettörténeti, építészettörténeti tanulmányok. Olvashatunk Mariazell és Magyarország művészetéről a középkorban, a mariazelli zarándoktemplom barokk átépítéséről, a celldömölki bencés kolostor és templom építéstörténetéről, a kiscelli trinitárius kolostor és templom építéstörténetéről, a kegyszobrok tiszteletéről, a celli Mária-oltárok elterjedéséről Magyarországon. A katalógus második részében a kiállításon látható tárgyakra vonatkozó adatokat, valamint azokhoz kapcsolódó történeti, művészettörténeti vonatkozású kutatások leírását is megtaláljuk. A „ Vezető a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának kiállításához" című kötet a templomtérben rendezett kiállításról szól, melyben Kiscell barokk történetét, s ennek kapcsán a celli Szűzanya magyarországi történetét mutatja be a zarándoklatokhoz kapcsolódó tárgyi emlékek segítségével, végigkísérve Mariazell történetének magyar vonatkozásait Nagy Lajos királytól egészen a Habsburg Monarchia felbomlásáig. A történet kulcsfogalmainak megértéséhez a szerzők először röviden áttekinti a zarándoklatok, valamint a képkultusz legfontosabb jellegzetességeit. Mariazell és Magyarország kapcsolatának története ugyanis lényegében a zarándoklatok, a Mária- és a képtisztelet évezredes történetének egyik különleges fejezete, mely szorosan összefügg Magyarország és az egész közép-európai régió történelmével. „Es tu scholaris" Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Szerk.: F. Romhányi Beatrix, Magyar Károly, Grynaeus András, Végh András. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2004. 132 p. ill. A kötet szerzői és közreműködői e kötettel köszöntötték Kubinyi Andrást 75. születésnapja alkalmából. A Magyar Tudomány 2001-es számában Kubinyi András úgy nyilatkozott magáról, hogy élete során két tudományággal foglalkozott: a szorosan vett történettudománnyal és a régészettel. Mindkét tudományágban egyaránt otthon van, miközben késő-középkori kutatásainál természetesen nem nélkülözhette a jogtörténetet, s a néprajztudományt sem. Várostörténész, akinek pályája kezdetén kialakult igazgatástörténeti érdeklődése kiszélesedett a középkor mindennapi életének és anyagi kultúrájának kutatásával, a késő-középkor gazdaság, társadalom és egyház történetének tudományos vizsgálatával. Eredményeit mintegy háromszáz tanulmányban és számos kötetben tette közzé. írásaira a források igen széleskörű levéltári alapkutatásokon is nyugvó ismerete, a témák világos, modern szemléletű és kiegyensúlyozottan tárgyilagos kifejtése a jellemző. Kötetei, írásai mindig figyelmet keltő új eredményeket adtak és adnak közre. Külföldön elsősorban a középkori magyar várostörténet tudósaként ismerték és ismerik, s harminc év óta szinte minden évben rendszeres előadója európai várostörténeti konferenciáknak. Tanítványainak szűkebb köre egy-egy tanulmányával tiszteleg a tudós tanár előtt. Adatokkal szolgálnak a budai István-torony kérdésköréhez, az óbudai Szent László kápolna topográfiájához, bemutatják egy vallásos középkori budai polgár - Söptei Péter - életét. Sok más, érdekes régészeti és történettudományi tanulmány mellett olvashatunk a későközépkori Visegrád településfejlődéséről, a város kárhozatos szabadságairól, borhagyatékokról a soproni és pozsonyi középkori végrendeletekben. 69
