Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
©í^úzeumi Hírlevél J© Az alábbiakban bemutatjuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványait: Ház és ember A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 16. Szerk.: Cseri Miklós és Füzes Endre. Kiad.: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2003. 237 p. ill. A múzeumi évkönyv tanulmányai átfogó képet adnak a szabadtéri múzeum világáról, a múzeum működéséről, tevékenységéről. Cseri Miklós írásában a szabadtéri múzeumok 21. századi problémáival, velük szemben támasztott szakmai és társadalmi kihívásokkal, és azokra adott válaszokkal foglalkozik a teljesség igénye nélkül. Sári Zsolt- Egy falu a 20. századból. A 20.századi épületegyüttes lehetősége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban címmel - írása első részében az elmúlt század falusi építészetének, életmódjának bemutatására vállalkozik, felvonultatva a hazai és külföldi példákat. Szól a múzeum tovább fejlesztésének új irányáról, a 20. századi bemutató tájegység telepítési terveiről. Koncepciójában alapvetően a 20. századi magyar faluképet meghatározó épületeket sorakoztatja fel, a különböző egyéb építményekkel. Hangsúlyozza a század jelentős társadalmi átalakulásainak, a technikai vívmányok és a társadalmi csoportok életmódjának bemutatásának fontosságát. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, 2000- ben nyílt meg Bakony, Balaton-felvidék tájegységének épületállománya. A különböző épületek és a vakolatlan kőkerítések a két tájon a 18. század közepétől uralkodóvá, néhol kizárólagossá vált kőépítkezés különféle változatait képviselik. Lukács László a Káli-medence falazatait kutató írásából részletesen megismerhetjük e térség építkezési szokásait, milyen tényezők befolyásolták az építőanyagok kiválasztását és használatát. Szenti Tibor munkatársaival már korábban közzétette a hagyományos hódmezővásárhelyi tanyai építkezésről, illetve a tanyai istállókról és a kerekólakról összegyűjtött ismereteket. Ebben a tanulmányban az azóta összegyűlt anyaggal egészíti ki a kerekólakról tudottakat, majd szól ugyancsak a hódmezővásárhelyi hagyományos tanyai ólakról, akiokról, esztrongákról és galambdúcokról. juhász Katalin adalékokkal szolgál a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében. A kőfaragás emlékeit gyűjtötte össze Hála József az erdélyi Homoródjánosfalván, Ozsváth Gábor a természetes energia hasznosítása kapcsán a szélmalom-helyreállításokat térképezte fel a Dél-Alföldön. Kemecsi Lajos tanulmányában arra törekedett, hogy érzékeltesse a hagyatéki leltárak kutatásának sokoldalú hasznosítási lehetőségét a néprajztudomány mellett, a gazdaságtörténet, az agrártörténet, a társadalomtörténet, a művészettörténet, az anyagi kultúra vizsgálata és a művelődéstörténet terén is, hangsúlyozva a szabadtéri néprajzi kiállítások sajátos jellemzőit. Zentai Tünde beszámol a múzeum dél-dunántúli tájegységének újabb épületéről, a hidasi házról és annak berendezési tervéről. Szendrődiné Gombár Ágnes diploma munkája a múzeum alföldi tájegységébe kerülő 19. századi debreceni típusú láda restaurálása volt. írásában megismerhetjük a restaurálás során alkalmazott eljárásokat, a tárggyal kapcsolatos kutatásait. Szó van a kötetben a múzeum sikeres kommunikációs stratégiájáról és eredményeiről, végül pedig a néprajztudomány három kiemelkedő egyéniségét, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében meghatározó szerepet, játszó Bíró Friderikát, Kecskés Pétert és Balassa M. Ivánt köszöntik 60. születésnapjuk alkalmából. Téka 2004/1. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájékoztatója évente négy alkalommal jelenik meg. A kiadvány foglalkozik az intézmény aktuális híreivel, a múzeum tevékenységével. A kiemelt feladatok ismertetése mellett hírt kapunk a szervezeti és személyzeti változásokról, a múzeum tudományos tevékenységéről, informatikai eredményeiről és ugyancsak hírt kapunk az aktuális kiadványokról, kiállításokról, közönségszolgálati feladatokról. Zentai Tünde részletesen leírja a csökölyi ház történetét a megvásárlástól a múzeumban való felállításig az épületek berendezéséig. Batári Zsuzsanna a Szabadtári Néprajzi Múzeum történetében ritka esetről számol be, amikor tavaly bontás nélkül helyezhették el a helyükre a Dél-Dunántúli tájegységhez tartozó hidasi disznóólát, egy faddi kutat és árnyékszéket. H. Csukás Györgyi múltunk tárgyi emlékeit vizsgáló muzeológusok, történészek számára ajánlja a becses forrásanyagként szolgáló limitációkat, vagy árszabásokat, T. Bereczky Ibolya a múzeum új igazgatási épületét mutatja be, Kemecsi Lajos pedig a felföld mezőváros tájegységet gazdagító újabb tárgyvásárlásokról ír. 64
